Az indokolatlanul meghosszabbított hét utolsó előtti előtti napja, a péntek csütörtökje úgy kell bevonuljon a nagy blog történelemkönyvekbe, mint ha minden a megszokott, a régi lenne, és nem lenne a holnap. Na ebbe segít nekünk az egyik idei egyik hatalmas évzene-gyanús muzsikánk az Ishk Actually című filmből. Vele is lesz elviselhetőbb, - már teljes kiszerelésű dalbetéttel a háta mögött -, de annyira, hogy nem csak azt felejtjük el, mi áll előttünk, mi vár ránk, hanem még írni is, hiszen nem igen tudom volt e értelme annak, amiről eddig pampogtam, mert végig ment a fülembe a zene. De ez tök jó, ti se maradjatok ki a mókából. A kezeket a levegőbe, a szájat plébeküzemmódba kapcsolni, csápolásizmokat beröccenteni, és már meg se állunk vasárnapig. Hajtsatok, hajtsátok.