calacitra

Az indokolatlanul meghosszabbított hét utolsó előtti előtti napja, a péntek csütörtökje úgy kell bevonuljon a nagy blog történelemkönyvekbe, mint ha minden a megszokott, a régi lenne, és nem lenne a holnap. Na ebbe segít nekünk az egyik idei egyik hatalmas évzene-gyanús muzsikánk az Ishk Actually című filmből. Vele is lesz elviselhetőbb, - már teljes kiszerelésű dalbetéttel a háta mögött -, de annyira, hogy nem csak azt felejtjük el, mi áll előttünk, mi vár ránk, hanem még írni is, hiszen nem igen tudom volt e értelme annak, amiről eddig pampogtam, mert végig ment a fülembe a zene. De ez tök jó, ti se maradjatok ki a mókából. A kezeket a levegőbe, a szájat plébeküzemmódba kapcsolni, csápolásizmokat beröccenteni, és már meg se állunk vasárnapig. Hajtsatok, hajtsátok. 

Jóllehet az Ishk Actually legújabb dalbetéje, az Injar Pinjar csak hírből ismeri az évzeneséget, vagy éppen a hétzene fogalmát, nem érdemli ki egyiket se, nincs olyan jó, de így is eladható, becsületes, korrekt iparos zenemunka, amit nagyobb, nevesebb zenei rendezők is megirigyelnének tőle. És aztán lehet rásütni rá, hogy fapados, faékegyszerű, vagy rezsicsökkentő, mert működik indzsere pindzsere. Átlagos, de a jobbik fajtából, ami szerethető ezért, nem pedig utálható, hogy ilyen lett. Csütörtökre tökéletes, de péntekre mindjárt lesz más is.   

Törvényszerű volt, hogy most itt ez következik majd. Bw egyszerűen ennyire kiszámítható, na. Legalábbis, ami a filmek marketingelését, promotolását illeti. Hiszen, míg elsőre kaptunk valami egészen táncparkettördöge-figyelemfelkeltő önjelölt party himnuszt, addig ez a most érkezett Aye Dil Bata a maga romantikus énjével hozta az ilyenkor szokásos tiszteletköröket, és egyben kötelezőt.

Meg a jól bevált megszokott napi rutint és papírfomát. Egy sima egy fordított. Egy ilyen hangvételű dalbetét majd egy olyan. Amivel nincs is baj. A dallal annál inkább. Mert a kiemelkedő, kimagasló kezdés, első dal után úgy hiányzott ez, mint a 8-1.

És de jó lenne, ha legalább unalmas lenne, mert tudnék valami rosszat mondani rá. De nem az. Vagy az se. Érinthetetlen.      

Most mit mondjak erre. Popkacat, töltelék, nyugatfertő, csillogó bizsu, sok benne az orosz (bw dalbetétben, omg), meg még a csaj is férfi. Aj. 

És még annyi minden ellene szól, de mégse tudom azt mondani neki, hogy sajnálom (nagyon) de nem tudlak magammal vinni az élő showra. Mert dehogynem. Kétségbeejtően tapad, annyira, hogy elfogatóparancsot adnék ki ellene, amilyet nem látott interpol hátán a föld.

Mitöbb már a kétnapos használatot is kiálta, és jelen pillanatban nem tudok jobb gyakorlatot, zenét felírni annak, aki esetleg a légbokszolás világbajnokságára készülne fel célirányosan.

Az Ishk Actually legújabb dalbetétje csak úgy hemzseg a hibáktól, tipikusan az, ami nem biztos, hogy indiai embernek való, de nekünk annál inkább. Fura is ezt mondani, de bejön, mint a Vettel győzelem a tippmixen 746318-szorra is. Be, lehet, zárni, a, zinternetet.