Megfordult már egyszer a fülemben a - RVV - soundtrack első hallgatásakor, de akkor valahogy valamiért nem szólt olyan jól, vagy ilyen jól, mint ahogy most lement és danszoltam rá, plébekeltem a szomszédnak picit, hello.

Lehet, sőt biztos, hogy a Hip Hop Pammit (is ez) a dalbetét emeli ki, helyezi egy másik következő szintre, meg pluszt ad neki. Persze a jó koreoval, egy csipetnyi PrabhuDevaval, meg érdekes, szerethető, kiváló táncos színészekkel simán korrumpálható vagyok, tudják ezt jól ott is bwban. Favolnom is kell, nincs mese, kidz. 

De persze a daltól se akarom nagyon elvenni az érdemet. Hiszen van benne valami catchység, amitől nem lesz közömbös, érdektelen, vagy unalmas sokadszorra sem. Sőt, éppen hogy ellenkezőleg, hiszen minél többet jön vissza, annál inkább megmarad, lecsücsül, lehorgonyoz, hogy ne felejtsd el, go desi cool.