calacitra

Miközbe a legújabb hírek arról szólnak, hogy Aamir Khan idei filmje a Talaash csak 2013-ban kerül bemutatásra, brühü, mi inkább megnézzük - a sírás helyett - az egyik olyan Ghajini dalát (dalbetétet), ami a mai napig az egyik legszemorgazmusabb a bw iparban. A zene pedig ar rahmani, szal nem lesz meglepetés, ha valami oknál fogva tökre jó lesz, amit hallasz. 

Amúgy az egyik all time kedvencem ez a zenedarab. Mégis, ha választánom kéne, mert úgy van, akkor a Ghajini filmzenék közül nem biztos, hogy ezt emelném ki. Jaja. Inkább a Kaise Mujhet tenném legelőre. De majd arról is a maga idejében lesz hangposzt, most azonban a Guzarish a soros, jöjjön ő. Folyjon is ki a szemünk, és vegyük támadásba a fülzsírokat, voálá.      

Nulla perc, ötvenöt másodperc. Az idő, amikor(tól) az arcomat kicserélték egy másikra. Mosoly költözött rá.

A Clinton Cerejo india féle Coke Studio startolt el a második évadának. Valahogy így. Amit hát igazán tanítani se lehetne jobban. Tökéletes, ahogy van. Megadja az alaphangot. Vishal Dadlani meg bombajó.

Ki az aki ezek után nem nézné a többi részt? Autentikus-akusztikus minden egyben. Mádári-mádári-mádári...lálálálá     

Nagy nehezen leesett a tantusz, hogy a Gangs of Wasseypur folytatásával még tök új zenék is jönnek. Ami egy darab szóval élve_ királyság. Hiszen a sok dal között biztos majd akadunk gyöngyszemekre, olyanokra, mint amilyen az elsőnél pl. a O Womaniya volt. A mostani Dil Chhi Chha egyelőre nem az a szint, nem olyan. De azért nem is annyira rossz. Tessék csak befűzni, megéri, megérdemli.   

Már hatodjára nézem vissza, kívülről vágom minden egyes snittjét, de így is komolyan eltelik legalább öt perc anélkül, hogy valami értelmeset is megtudnék fogalmazni róla. És nem azért, mert szar, elaludtam volna rajta, hanem mert ESZMÉLETLEN így csupa nagybetűvel.

Teljesen beszippant. Főként azzal, hogy elvisz ebbe az egész arab zenevilágba, ami most valahogy egyszerűen tényleg nyerő választásnak tűnik. Azoktól a fiúktól, a Sajid-Wajidtól, akik eddig az évben nem kertelek nulla darab igazán mindőségi trekket tettek a bw filmzenék összasztalára. Most meg itt van ez. A fene se érti. Sanszos, hogy csak és csakis Salmannak írnak, szereznek jó muzsikákat, mások náluk nem indulnak.

De a zene csak egy jó piros pötty. Hiszen ott vannak az énekesek, akik (ShreyaG, Wajid) ugyancsak szerves részei a Mashallah élménynek. Ez az ő sikerük is, nemcsak a zenei rendezőké az érdem. Tapscunami.

Valamint a koreográfiáról, és a színészekről sem szabad, lehet elfeledkezni. Kat és Salman párosa komolyan páratlan. Nagyon jók együtt (félek ez az Srk&Kat esetében pont fordítva lesz), el kell ismerni. Külön-külön is elrabolják a tekintetedet, ketten meg pláne, hogy nem tudsz mire, másra figyelni.

Katot egyébként jó látni végre nem item girl szerepkörbe. De ő is így van vele, nyilatkozta a 'media meet'-en, hogy a SKJ és a CC után mindenki azt hitte, csak ahhoz ért, kis túlzással. Viszont itt ő az egyik főszereplő, szóval item songnak, numbernek, girlnek helye nincs. (bár tudjuk a kettő nem zárja ki egymást, Kat elég régimódi). Salman meg mindig is ennyire tudott danszolni. Picit viccesen, hülyén, de mégis tökre szerethetően és komolyan. Nem hiába kellett neki csak egy nap a ráeső daljelenetek leforgatására, míg poor Kat hat napig húzta fel magára a tánccipőt, mire végre végzett. Szóval inkább nem mondunk semmit Salmanról, mert...látjuk. Lássuk! 

Az első darbetét promó óta motoszkál bennem az, hogy Mahesh és Pooja Bhatt a Jism 2-vel úgy hozza el az erotikus mozit, mint műfajt az indiai mozikba, ahogy azt előtte, előttük senki nem tette (vagy talán nem merte megtenni).

Régen erre persze lehetőség, esély sem lett volna, oké, de ma már azért túl vagyunk több tabumegdöntésen is a képkockákon, a(z india) mozikban (melegek, spermák, csók, ágyjelenetek ecete ecete), készültek erotikus thrillerek, ergó várható volt, hogy lassan következni fog egy ilyen is a sorban.

Az már más kérdés, hogy ehhez egy Sunny Leone kellett, mert egy mai színésznő (nem pornó) aligha vállalta volna el azt, amit ő simán. Ettől még nem feltétlenül rossz az amit csinál, és élből pornó az, ami majd lesz a végeredmény (ahogy azt a sok okos tudja jó előre).

Bár az is kétségtelen, hogy igazán forró jelenetekkel lesz telipakolva a Jism 2 (a promó is árilkodik), de hát a műfaj akinek nem inge inkább ne vegye magára. Ha meg véletlenül melegebbet akar, vagy többet, annak már máshol kell Sunny Leonet néznie. Ez annyi lesz amennyi.

Végezetül pedig nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Yeh Kasoor messze nem a legjobb Jism 2 filmzene alapanyag, de azért hallgatnivaló jóság.