calacitra

Én már állva tapsolok. De ti is fogtok nemsokára, igen. Köszöntsük is együtt a legjobb nem indiai filmhez készített hindi nyelvű (indiai) filmzenét. Azt-azt. A Trishnaból a Lagan Lagit. 

Amit Trivedi te, meg is emelem a kalapom és lehajolok előtted. Zseni vagy. Persze ez ugyanúgy kijár az énekeseknek is. Egyedül csak azért kár, hogy a film nem tudott harcba szállni a zenével. Hiába volt szép meg minden, ezen még Anurag Kashyap se tudott segíteni. Nekem akadozott eléggé a történet. Jóllehet egyszer simán elnézegettem Freida Pintoval, nem bántam meg végülis. Bw-tól meg oké messze van, de a zene azért így is kiemelkedik durván.     

Ami nem egyenlő az 'i want fuck you'-val. Nem ezt énekli Sunidhi Chauhan, hanem, hogy 'fakht', ami azt jelenti 'csak'. Magyarul csak téged akarlak. 

A Joker egyik zenéje, és ideje korán, a tervezetthez képest már most a netre került. Legalábbis a rendező (ShirishK) és a producer (FarahK) twitteres beszélgetéséből pontosan ez derül ki. Meg hogy ennek a számnak volt már száz címe ezelőtt, olyan mint az I want just you vagy Kafirana pl., végül aztán ez lett belőle.

De van itt még más. Ugyanis a kiszivárgás után azonnal elterjedt, hogy ez és Chitrangada Singh item songja egy és ugyanaz. Mitöbb ez nem is a végleges verzió, hanem lesz, van ennek egy továbbfejlesztett változata, mint amit anno a Ra One és Chammak Challo esetében eljátszottak a marketingesek. Hwhat?

Tehát kérdőjelekből nincs hiány, több van belőle, mint égen a csillag. Eközben pedig mindenki ott van a zenénél, megáll, meghallgatja, beszélnek róla. És valahol pont ez a lényeg. Apropó zene, mi van vele, elhanyagoltuk eddig rendesen. Nézzük. Öööö hallgassuk. 

Igazi bw nóta. Ami jó. Tetszetős (a szövege haláli). De sok mindenre emlékeztett, más dalokra, ami már nem annyira jó. De egye fene, a szívemnek szerelem. Kellett ez, mint melegben a védöital.      

Mielőtt kiröhögnél csak jelzem, hogy elég sokat gondolkoztam ezen, mi is legyen az utolsó poszt mára. De mikor megtaláltam a Ferrari Ki Sawaari pár órával ezelőtt megjelent eme dalbetét promóját, éreztem, hogy ennél aktuálisabb már nem is lehetnék nagyon. Amúgy szép zene, de nem is több.  

Az érem másik oldala. Az ellenpélda. Az olyan, amit nem szívesel teszel be a lejátszódba. És ami annyira szar, hogy szar. Akkor meg minek mutogatni? Csak, hogy lássuk-halljunk ilyet is. Mert nem csak kurvajó indiai, meg bw filmzenékkel vagyunk ám körülvéve, hiába annak nagyobb a szórása mifelénk, létezik a zs kat fogalma a zenében is. Ez pedig nem ígéret. A Mooh Main Le a bizonyíték rá.

Tessék, be is fűztem. Kipróbálhatod mit és mennyit bírsz (s;min) belőle. De én úgy vagyok vele, hogy inkább soha többet még egyszer ne kerüljön a fülem közelébe. 

És ilyenkor még az sem zavar, hogy dörög, villámlik, szupercellák találkoznak, vagy éppen a jég kopogtatt be az ablakon. Mert ez mindig bearanyozza a napom.

Sőt. A film, amiben ez elhangzik, na az is megér legalább egy nézést, lehet nézem is gyors vissza, újra ki tudja már hányadszorra. A címe Road, movie, meg a műfaja is ez. Csigalassúnak gleccserlassú, viszont pont így, ezzel együtt lesz tökéletes.

Kábé ezt is nevezem a modern, kortárs indiai párhuzamos filmművészet egyik csiszolatlan gyémántjának. Annak tartom igen, miközbe látom mennyire alulértékelt, és elfeledett darabja a bwi filmösszesnek. Pedig, ha látták, láttad volna, sokan, többen és még annál is többen. Na de kezdjük a zenével, hátha...