calacitra

Mint Rockynak az Eye of the tiger. Csak annyi pici különbséggel, hogy ez bw, a Bhaag Milkha Bhaag filmből való, amit ROM készít, Farhannal és nem Stalloneval, a zenét pedig a SEL szerzi. Premier két nap múlva, mindenki várja? Mindenki várja. Big B-re meg lehet irigykedni mert már látta sokadmagával.  

Akkor Sachin-Jigar évzenékben gazdag 2013-at. A zeneszerző páros ugyanis kezdi nagyon érezni ezt a dalkészítési dolgot, és el is kapták a fonalat.

Egyre több felkérést kapnak, de ami annál fontosabb a végeredmények is jönnek, amik jól szólnak, fülbarátok. Jóllehet díjakra nem elegek, meg amúgyse ők indulnak ott, az mások hazája, de ha így folytatják lassan-lassan odakerülnek valamelyikre, meg a színpadra, hogy elértek valami igazán nagyot. Persze a díjak túlértékeltek, én azok nélkül is bizton merem állítani, hogy velük még találkozni fogunk sokat és sokszor majd a közeli és távoli jövőben.

Addig itt egy refenciaanyag, dallamos kontent a Prabhu Deva-féle Ramaiya Vasta Vaiyahoz. Ami hamarosan a mozikba is beköltözik. Sálálálá-      

Az igazság az, hogy ez most nem úgy sikerült, ahogy talán azt szerettük volna. Ennél bizony az első negyedév jobban harapott, nagyobbat markolt, és többet, sokkal többet mutatott dalban mondva el. Mindenképpen egy visszaesés a második negyedév, annak össznépi bw filmzenetermése.

Elég csak a lejátszóra pillantást vetni, és szembeszökő, hogy kevesebb, mint 10 olyan zenét sikerült csak beválogatni - az első egy tucatjához képest, ami megállja a helyét ebben a hónapban, a többiekhez viszonyítva, azokkal szemben.

De persze a havi mérleg egy dolog. Az csak a kezdet. Hiszen, ami fontos, sokkal fontosabb ennél - az adott dalra nézve, az az, hogy ide beválogatva komoly esélye lehet arra, hogy később, az év végén ő legyen majd 2013 legjobb filmzenéje. Ami a mi szava járásunkkal élve, egyszóval: Az Évzenéje. 

És bármennyire húzom a szám szélét, vagyok csalódott a sok felsülés miatt, mert tudom, hogy van egy dal mind felett ebben a kilencben, aki ott lehet a végén, a végelszámolásnál a legleglegeslegjobbak között. Számolni is kell vele, halálkomolyan, és ha másért nem, ezért megérte végigszenvedni azt a sok audiokacatot, ami jött és jött és ment is fülön át, keresztül-kasul.

Azonban rajta kívül a többiek, a többi nyolc előtt is nyitva áll az ajtó. Hisz nem hiába, érdemtelenül jutottak el ők is ide. Kaptak egy nagy adag sanszot, amit maguknak is köszönhetnek nyilván. Mert ennyire jók, tapadnak, fülzsírtépnek, twistelnek, megénekeltetnek, megtáncoltatnak vagy éppen elgondolkodtatnak, és elrepítenek máshova. Ettől igazán bw ez a bw. Ezért is szeretjük. 

Mivanmég? A dalok előtt meg kell állni itt egy felsorolás erejéig a legjobb soundtrackeknél. Akik minden egyéb kommentár nélkül a következők lettek a második negyedévből: az első helyen a Go Goa Gone, a másodikon a Yeh Jawaani Hai Deewani, a harmadikon pedig a Nautanki Saala filmzene albuma, korongja végzett. Szuper.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell. Itt vannak, megérkeztek 2013 II. negyedévenek legjobb bw filmzenéi a dragontape közreműködésével. A lista személyre szabott, irtó szubjektív, szóval így tessék nekifülelni. Iszkoljatok hát.   

Unalmas és lassú - írják ezt sokan a pár napja vetített Looterara. Ami már csak azért is vicces, hiszen tudjuk, hogy az indiai aktív közönség tényleg nem ehhez, az ilyen fajta romantikushoz van hozzászokva, így érthető miért mondják azt amit. Nyilván az se elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben igazuk van, és fején találták a szöget.

Viszont egyúttal azt sem szabad és lehet elfelejteni, hogy Vikramaditya Motwane, a rendező korábbi munkája az Udaan se volt szélsebes, és történetgazdag, és maszalakistestvér, mégis egy örökzöld, egy klasszikus lett belőle, amire szívesen lehet emlékezni, és újra elővenni akármikor. Meg aztán várható volt, hogy itt sem fog kapkodni, hanem megint egy egyedi, egy unikum képkocka-néznivalóval áll elő. Pontosan olyannal, amilyen az Udaan volt, és amilyennek lefestik azért a Looterat is néhányan. Várjuk nagyon nagy szeretettel.       

Régen minden jobb volt. Na ja. Nyárzenékből is több jutott, bwban főként. Most meg idén szenvednem kell, ha egy listát akarok írni ezekről. Nem is tudok, az a helyzet. Még szerencse, hogy ott nem minden indiai film bw film, hanem indulnak mások is. Készítenek más régiókban, más nyelven más mozikat. Nem rétestésztázom túl, a lényeg, hogy az egyik legkedvencebb nyári slágerem bizony egy ilyen, egy telugu nyelvű tollywoodi alkotásból való. Ami nem új, volt róla poszt már. De fussunk neki újra, megérdelmi. A film címe az Iddarammayilatho, a számé meg egyszerűen csak annyi, hogy Violin. Ami azt jelenti, hogy pontosan azt. Hegedűcunamikontent minden mennyiségben egy dalba költve. Nem is emlékszem mikor szólt utoljára ilyen jól ez a hangszer egy bw vagy nem bw muzsikában. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy most a premier után nem sokkal a dal mellé betét is van, azt is megkaptuk, bár teszem hozzá nem ultragiga felbontásban, így kattintás csak elvakultaknak, akik olyanok, mint én. És akkor most együtt, mindenki: "girl gundello chotistha..." Imádom.