calacitra

Néha olyan kevés tud lenni ez a 24 óra egy napra lebontva. Mert ha az ember nem időmilliomos, akkor lehet 23 is az, mert annyira mindegy már, nem marad ideje semmire. Ez most csak azért jutott eszembe, mert még a korábbi Issaq dalpromónál tettem egy olyan kijelentést, hogy ott akkor és azonnal magamévá teszem a Sachinn Gupta, a Sachin-Jigar és Krsna nevekkel fémjelzett soundtracket, ami persze akkor és azóta se történt meg. De hát ilyen ez a bwpopszakma.

Ami pedig az Enne Unnet illeti. Krsna különszerzeménye a filmzenei-összesből, és Holi-dal. Nem himnusz, mert azt Pritam Balam Pichkarija érdemelte ki teljes joggal ebben az évben, de azért nyugodtan egy lapon elmlíthető vele. Fülbarát, egészen megszerettem, és ha addig élek is, de ezek után mindenképpen sort, napot, egy röpke fél órát fogok keríteni valahonnan, az életemből, hogy tényleg közelebbről is megismerjem ezeket az Issaq dalokat. Ha nem teszem, elfelejtem, elnapolom, nyugodtan szóljatok rám.     

Azért azt már most elkönyvelhetjük, hogy ma sem volt érdemes felkelni. Komolyan. Sehol egy Yeh Jawaani Hai Deewani dévédé kiadás. Leírom megint: sehol. Hát nagyon szomorú dolgok ezek. Mert eléggé vágom már a centit, számolom vissza a napokat a megjelenésig. Jóllehet tudom legbelül, hogy inkább csak a hó végén, a következő elején lehet majd számítani rá, akkor fog beesni, és felkerülni a polcokra. Viszont legalább a dal(os/táncos)betéteket megkapjuk, amiket jó is nézni is, meg nem is akarom nagyon. Legyen csak meglepetés. Persze könnyű ezt mondani. A Kabira is végigment, hiába tapadtam a pausera, hogy most majd most, meg most állítom le, de nem voltam képes megtenni és rányomni, hogy elég volt, elég volt belőle. Oh nem, megnéztem magamnak jól még az egyszer. 

Ha már itt tartunk, akkor mondjuk is el, hogy az OUATIM folytatásának nem csak és kizárólag a bemutatóját tolták el egy héttel később (a CE miatt), hanem még címe is megváltozott, a régit lecseréltek egy újra. Ami annyit tesz, hogy a Once Upon a Time in Mumbaai Again helyett a mozipénztáraknál, kasszáknál a Once Upon A Time in Mumbaai Dobarara lehet majd jegyet váltani a közönségnek. Izé, khm, ne is kérdezzétek. Elég szokatlan event ez. Egy hónappal a premier előtt erre miért is volt szükség Ekta Kapoor, what the hell? Nagyon izzadságszagú és tök feleslegesnek is érzem.  

De van itt más is, ami nem kerek. Az pedig a zene. Oké, kettőből még nem ítélkezünk, megvárjuk a többit is. Viszont ez eddig nagyon antipritam. Rá se lehet ismerni, quawali ide classic stlye oda. Egyszerűen kevés, mint volton a józan ember. Imran Khan meg azóta is a fejét veri a falba, hogy erre a szerepre igent mondott.  

Ahogy látom, csupa szépet és jót nyilatkozik az, akinek már megvolt a nemrég bemutatott Raanjhanaa. Bár a kritikusoknak ez nem inge, az aktív közönség van inkább oda érte. Sőt valakik még tovább is mennek, és úgy vélik Aanand L Rai filmje ott van az év első felének legjobb filmjei között. Vagy szimplán csak ő A Film. Mi egyelőre ezzel a legújabb dalpromóval kell, hogy beérjük a film megtekintése helyett, de jelen pillanatban ez is megteszi. AR Rahman most nem okoz csalódást. Szép muzsika.

Ez a péntek nem az én napom (volt), de azért Indiának hála így is sikerült a testem zenére hangolni. Egyrészt bw tudott kedvemben járni az előbbi posztban említett D Day filmzenével, másrészt Anirudh Ravichander (a kortárs india filmzenei géniusza, a jövő AR Rahmanja) sokkolt le újra, ütött ki teljesen. Aki a Vanakkam Chennaihoz készített filmzenéi közül mutat meg egyet, az Oh Pennet, amit nem más, mint Vishal Dadlani énekel el nekünk. Csak jelzem, 1:10-től kezdődik az igazán medzsik. Mekkora királyság már.

És júliusban jön a korong. Félhet is a Chennai Express, meg az OUATIMD, mert nem vagyok benne ezerszáz biztos, hogy Anirudh nem pipálja le mindkettőt csak simán.

Ez a srác meg mondottam, a legjobb dolog, ami történhetett a tamil, de az egész indiai filmzeneélettel. A 3 és az Ethir Neechal után sanszos, hogy most is odarakja a fülekbe, ahova kell. És lehet nem lesz mindből Why this kolaveri világra szóló chartbuster, vírus, de aki hallgatja, az pontosan tudja, hogy él és virul, nagyon nem egyslágeres előadó már, kinőtte azt a kabátot. Sőt, annyi tartalék van benne, hogy abból még sokat tud majd profitálni ő is a későbbiekben (ahogy tanul) meg az országa meg mi.