calacitra

Ez most akkor jól helyre rakja a fene nagy fantáziánkat. Hogy elképzelünk ezt, és az úgy lesz, aztán meg a fenéket, mégsem.

Egyszóval ki hitte volna, hogy ebből az Anirudh féle filmzenéhez ilyen kajak nyugati, de kellően keleti mázas klipszerűséget hoznak ki. Első blikkre cudar látvány, és van benne pár amúgy máskor, más esetben el nem nézendő gond is vele (Adhit miért hagyták ki annyira???), viszont marhára tetszik, így kit érdekel.

És maga a zeneszerző, zenei rendező is megmutatja magát széles világnak, hogy tud ő táncolni. Tényleg tud. Picit vicsesen (Adhinál nem), modorosan, darabosan, de nem is ezért szeretjük. Hanem a zenéért. A zenét meg ezért a látványért. A koreoért, a csudaklassz színekért, környezetért. A csúcspont mindenképpen az, amikor a lányok is elmennek, ott engem a libabőr kerülget, akárhányszor is nézem meg.

Az meg gigafakt, hogy bár kifejezetten jó a dal önmagában is, de ezzel az őrült videóanyaggal kifejezetten jobb lett, hatványozódik az élmény. Aki nem hiszi, hajtson utána. Aztán meg higgye csak el, hogy az öklét rázza rá, és nem tudja felfogni mindazt, ami előtte történik.

Verdikt. Százszor ez, mint a Lungi Dance. Csencsencsencsen.   

Amennyire hozzánőtt a remakezés bwhoz, annyira elválaszthatatlan lett mostanság Akshay Kumar és Prabhu Deva. Meg kibővíthetném a sort még Sonakshival. Egyébként örülök, hogy ennyire örülnek egymásnak, és hogy jól megvannak, nem zavarnak, de ne is szóljanak hozzám filmtéren egyelőre. So booooring, yaar, akár csak ez a dalbetét. Még attól is jobban beindultam, hogy valaki megnyerte a lottót, pedig nem is én vagyok.   

A Krrish példát vehetne, Anirudh felkötheti, a csütörtök pedig az új péntek. Ablakot be, fülest fel, a Stylish Thamizhachi megérkezett.

Az Ajith Kumar féle (akit imádunk: Billa1&2, Mankatha) Arrambam egyik legkarcosabb filmzenéjét köszönhetjük a személyében. Szerezte Yuvan Shankar Raja, és még sokan mások. Akik amúgy már anno tamilföldön a híres Billa film dalain is együtt komponálgattak. Most meg visszatértek közösen, hogy feje tetejére állítsák (újra) a dél és indiai zenevilágot. És, ha így folytatják még sikerül is nekik.

Jóllehet a Billat nem éri fel az album, viszont ahhoz képest másabb is, stílusban, különlegesebb, érdekesebb. Van azért gyengepontja, de mégis az utóbbi idők egyik legkirályabb indiai filmzene albuma. Amiről ez az egyik elitharcos, olyan, amilyet már biztosan hallottál (nyugatabbról), de a raprész, a szöveg, a zenekód annyira kick-ass, hogy nehéz nem fülbe másznia. Tele van energiával, intenzitásgazdag, ringatóbomba, amiben Rubba Bend teljesítménye koronáznivaló.

Ő az aki a repprészét viszi. És nő. Zseniális. Meg is szavazzuk, válasszuk a HipHopT' Adhi gyengébbik nem megfelelőjének. Lenyűgöző de halálkomolyan. Ha lehet ezt mondani ellopja a showt Yuvan elől, meg a korongon található többi klassz (ilyen) dal elől. Super starse 'swag' hero vana rockeeeee. Hallgassuk csak meg közelebbről! A nap, a hét, a hónap himnusza lányok, all-in.  

Végezetül egy kérésem van csak, a dalbetétet ne aprózzák el neki, ha lehet. Mert úgy, azzal, ez igazán nagy av-orgia lenne, yep, nyami.      

Annál rosszabb kevés dolog van bwban, mint amikor az előzetesen kiadott filmzenék elméletben sehogy sem akarnak passzolni magához a filmhez. És hiába erőltetjük rá, keressük a linket közöttük, hogy ki lehet rakni ezt a két darabos puzzlet, mert az egyiknek a másik a párja, mégse illenek össze, teszem hozzá egyelőre.

Látatlanban persze nehéz vallani, viszont az az egy biztos, hogy sokan nem így képzelték el a Krrish 3 soundtracket. És én se. De annyira nem, hogy először el se hittem, hogy ezt a Salim-Sulaiman csinálta. Kiderült: nem is, csak közreműködtek, a háttérből, a háttérben segítettek. Viszont ettől még ez nagy katyvasz maradt. Aminek se eleje se vége. Rajesh Roshan ezt elszúrta. Nagyon benézte, pedig voltak ám óriási ígérgetések, hogy majd ilyen meg olyan lesz, de a padlás leszakadt, azokból meg semmi nem maradt.

Két dalra lehet még csak-csak bólintani (Raghupati, God Allah), nem elismerően, de valahogyan, hogy tetszetős darabok, viszont a többiről én per pillanat nem tudom eldönteni, hogy akarom-e hallani újra őket, bármikor is. Ehhez most számításaim szerint csodának kellene történnie. Amiből azért bw már sokat megélt, úgy, hogy a hallgathatatlant eladták képkockákkal, betétekkel, így már sokkal fogyaszhatóbb lett, és a fülünket sem zavarta tovább, mert a szemeink előtt történt minden. Szóval esély van, a labda ott pattog, azon a térfélen, de kezdésnek ez gáyszos-gyalázatos meg minden.     

Remélem tényleg annak lesz igaza, aki azt írja, hogy kit is érdekel ebben a zene, mert a film majd úgyis teszi a dolgát, és ledönt a lábainkról. Legyen úgy. Ezeket meg meg ne halljam többet, mert a legborzasztóbb az egészben, hogy egy ekkora volumenű, kultikus film folytatás kapott ilyen méltatlan dalválogatást maga mellé, amire kár is több szót pazarolni.   

Kapooréknál ég a világ, Sütik már a rántott békát. Zimmezum, zimmezum, Rece fice bum-bum-bum.

Ergó családban maradt a legújabb Besharam dalbetét. Itt egy Kiskapoor (Ranbir), ott egy nagykapoor (Rishi), kettő is (Neeta), tehát mindenki jelen van aki 'fam' és számít.

Még egy ilyen wannabe item numbernek is megfelelne a produkció, sőt nem is olyan szörnyű a többi dalbetéttel összehasonlítva. Nyilván a Kapoorerő, és varázslat uralkodik el az emberen amikor nézi, és meglágyítja a szívét, hogy egy rossz szót nem tud írni róla.

Pedig lehetne, mert ez is inkább semmi, mint a több esete. Hiszen azért ez lehetne puccosabb, kihupáltabb is, de igazából már úgy se várunk sokat a Besharamtól. De így legalább pont kellemes meglepetés lett a Chal Hand Uthake Nachche, amit lehet ajánlani azoknak, akik imádják ezt a famíliát egyestül és mindenestül. Nekik bátran. És nekik.