calacitra

Túl az év felén, lassan már a célegyenesre fordulva, de még attól nagy messze itt az idő, hogy kileltározzuk a harmadik negyedév legévzenébb évzenéit #ohnofuckingway. Azokat, akikkel együtt már összesen 31 jelentkezőre bővül a 2013 legjobb filmzenéjére pályázó jelentkezők száma.

A verseny bár nem túl szoros, de annyit elárulhatok, hogy a mostani elmúlt háromhavi termésből vígan válogatva is akad olyan, akit szívesen látnánk majd az élmezőnyben, az elit, a felsőhárom tagjaként is akár. De rajta kívül is vannak, kerültek ki szép számmal az elmúlt, nevezett időszakból olyan filmzenék, akik meg odaérhetnek a legjobb 20 mezőnyébe, ami legalább akkora eredménynek számít szvsz.

És ha a tényeket nézem, a statsztikákat, akkor bizony minden esély megvan arra, hogy akár ennek a tizesnek itt ni köszönthetjük majd a legjobbakat a végső elszámolásnál. Hiszen babonák ide vagy oda, mégiscsak az elmúlt években a második, és a harmadik negyedév fej-fej mellett adták ki a legnívósabb, minőségibb dalokat, akik aztán nevetve ott találták magukat a dobogó legtetején.

Szóval ha a trend trend marad, és az átkot senki sem képes megtörni majd az utolsó három felvonásban, bizony előfordulhat, hogy most is, mint mindig, kulcsfontosságú a szerepe ezeknek a most következő, vigyázbaálló és felsorakozó dalkiválasztottaknak. Viszont azt is érdemes észben tartani, hogy a második negyedévhez hűen itt se igazán fürödtünk a jóban, és eresztettek-árasztottak el minket kiváló, csillogó zenecsodákkal a zenei rendezők. Sőt.

Némi javulást azért érezni lehetett, meg amúgy is nyár volt, ilyenkor az ember elnézőbb, nyitottabb, könnyebben emészti meg még a rossz dalokat is, mint pl. télen. De mégis hol van ez attól, amit az év elején kaptunk a fejünkhöz. Ami ehhez képest egy fülorgia volt, hozsanna, és évzenekavalkád, himnuszok kisnagy találkozója bw zenében kiporciózva.

Viszont azért ennek a nyári-őszi válogatásnak is megvan a maga szépsége, és vállalható, mitöbb szerethető muzsikái. Különben nem lennénk itt, és nem tudtunk volna 10 darab olyan zenét összemaszalázni a dragontape által, ami teljesen megérdemli szerintünk, hogy itt és most, és a későbbiekben is úgy tekintsünk rájuk, mint évzenegyanús kreditekre mindhalálig.

És mielőtt még ők lennének soron, vennék át a stafétabotot tőlem, meg a dalok kapnák meg a megérdemelt főszerepet, 30 és valahány perc hírnevet, azelőtt még egy gyors jelentés a harmadik negyedév legjobb filmzenei albumairól, akiket rongyosra lehetett játszani, mert nagy egészek voltak, komplettek az első számtól az utolsóig nincs vagy alig van gyengepontjuk.

Ilyen vanvoltlesz például top3 a Chennai Express, aminek csak sikerült nagy nehezen megszerettetnie magát velem, de sikerült. A top2 fokára a Ramaiya Vastavaiya ért be, aki talán az egyik legkiegyensúlyozotabb album címére simán pályázhatnak idén, miközben meg kiemelni belőle egyet maga volt a rezsiharc. Az első és egyetlen pedig, a top1 végül, nem is lehetett más, mint a Shuddh Desi Romance. Nehéz jelzőket ragozni rá, nem is tesszük. Csak annyit még, hogy azért az első két soundtrack a bizonyos Sachin-Jigar zenei rendező duó, páros gyümölcse, akik tehát kinőtték a kiskabátot, felnőttek, nekik már nagykabát is dukál a továbbiakban.          

Ennyit is akkor az albumokról. Ennyit. De még többet a zenékről. Ideje volt. Hát legyen. Iszkoljatok no ide, tapadjatok mint a dallam, szálljatok a dallal, megérkeztetek, aztán plébekeljetek, twisteljetek sokat. Ők úgyis bizonyítanak, nem ígérnek, innen már rajtatok a sor.

Az egy dolog, hogy Ayushman Khurrananak új dala van. De én erről miért nem tudtam eddig? Még egyszer megkérdezem, lassan, viktorosan, érthetően: MIÉRT NEM TUDTAM EDDIG?

Főleg azok után, hogy a Pani Da Rangot tavaly az év legjobb filmzenéjének tartottuk és kiáltottuk ki, kürtöltük magyarvilággá. Majd pedig idén a Nautanki Saalahoz szerzett Saadi Gallit is imádtuk tőle, a maga módján.

Szóval legalább egy levél, egy figyelmeztetés jól jött volna, felkészülni rá, hogy lesz ez az új dala. Ami az O Heeriye címet viseli, és a YRF 'zenei szakosztály' közreműködésével jöhetett létre. Mitöbb klipet is kapott még, ahol az énekes-színész-showman hölgytársával Rochak Kohlival (Mere Dad Ki Marutiból lehet ismerős) szerepel.

Az O Heeriye tehát az előző dalokkal ellentétben nem filmzene. És talán nem is első fülszerelem darab mindközül. De az vitathatatlan, hogy van egy különcsége, bája, varázsa, ami azért csak megkaparint magának. Szumma. Kicsit alt, kicsit termékelhelyezés, de nagyon rövid. Születésnapi himnusznak viszont pont tökéletes. Boldogat Ayushmann, boldogabbat.     

A következő dalbetét tanulsága az, már amit le lehet vonni belőle: hogyha van egy Aditi Rao Hydarid, akkor annak még a legunalmasabb zene sem tud gátat, meg határt szabni.Mert egyből a szíved csücske lesz, amiből soha nem elég.

Bár ez inkább a 'csak nézni jó' részre igaz, nem a dalra magára. Hiszen a fülnek a  - leírhatatlan hosszuságú címmel bíró - dal egy nagyon tucattermék lett bwból, olyan túliparos meló, szürke színekkel, amit csak az említett hölgy tud szivárványfénybe költöztetni. 

Féláron, akciósan, tesco gazdaságosan (úgy-úgy, ami a többi Boss filmzene tesóra is igaz) el lehet zötyögni rá, romantikusnak viszont túl lájti, elolvadni nem lehet tőle. Elaludni már igen.    

Ranbir Kapoor szégyentelenül borzolja tovább a kedélyeinket. És hiteti el velünk akaratlanul, hogy ebből semmi jóság nem fog majd kisülni.

Mert a Besharam(mal) most nagy pácban van, kjönni(e) belőle pedig nem lesz egyszerű történet. Hiszen úgy került a lejtőre, hogy már eleve ott találta magát az első blikktől kezdve, teszem azt a trailer megjelenésétől.

Mindezeken pedig a 90-es években ragadt dalbetét promók, meg Lalit Pandit zenék sem segítenek egy cseppet sem. Sőt, az ember nosztalgiázás helyett inkább arra eszmél, hogy ezt már hallotta pont így valahol valamikor.

Egyszóval se füst se láng nem lesz ebből. Csak hamu. Amúgy egy percig még tetszett is.  

A pénteket is előre hoztuk egy nappal, a miheztartás végett. Mert a ma zenéje a holnap zenéje. És Girik Aman feat Badshah közös munkájának gyümölcse valami ilyen is lehet, ami beérhet, ha fülekre talál. Tippre a TYSO a High Heels idei megfelelőle, ikertornya. Csak a magas sarkokat itt felváltják a szandálok, YoYo-t pedig nem-barija Badshah, aki az a punjab(?) a zeneéletnek, mint ami a tamil nyelven a héten körberajongott HHT. Ez annál fényévekkel lemarad, de hát ez nem is okos akar lenni, hanem szimplán hülyebiztos, ami az előbbivel ellentétben gyorsan meg is találja magának a helyet majd a táncparketten. Oda való is, bár a szandálokat azért ütik azok a magas sarkok.