calacitra

A főszereplő Sunny Deolnál csak Sonu Nigam vette ki jobban a részét ebből a Singh Saab the Great dalbetétből. Ugyanis nem aprózta el, miután az éneklés mellett úgy döntött, hogy most már a zenecsináláshoz van olyan felnőtt, és azon a szinten, hogy nyilván miért ne, ha mások tudják, akkor meg pláne, be is húzta annak rendje és módja szerint. Akkor éljen. Éljen? Nem.

Mert naiv vagyok, elhiszem, tudom én, hogy korábban is bontogotta szárnyait már zene szerzésben, és nem is sült el az feltétlenül rosszul, de talán ez most nem hiányzott, sehol, senkinek, semminek, semennyire, sehol, soha, se. Legalább innen már csak felfele vezet az út, és ez aligha gyógyszer neki, a számára, de azért elmondom lelkisegély gyanánt, hogy a bajai videóban több a gikszer, az képkockára jutó megrendezett pillanatok száma, mint itt, a főcmzenében. Szóval onnen nézve nem is olyan vészes már.

Bár való igaz, ha nagyon bele akarnék menni, akkor túlságosan is éles, kiművelt, óvatoskodó, átlagot erősítő tucat termék a title track, amit sajnos a látottak sem húznak ki a béka segge alól. Ergó jó, hogy jött, de jobb, hogy már ment is. Itt sincs. Meg ne halljam még egyszer.    

Ó Prijá Prijá... 

Nyilván ez is a mai nap jelen(hetet)t meg. Csak nekem. Csak miattam. Meg az újcsütörtök miatt, ami a péntek. Köszi hát, akkor.

Így, aztán hiába is zárnánk be a zinternetet, hogy már mindent láttunk, és kiolvastuk előlröl hátulról, írnánk ki cédére, mert nem tehetjük. Ugyanis, a visszamaradt maradék perceket már ennek az Endrendum Punnagai, tamil nyelvű, egyébként Harris Jayaraj által szerzett filmzenének kell szenteljük, persze igen nagy örömmel. Miért is pontosan?

Mert igazából azóta erre a dalra áhítoztunk, mióta csak a trailerben meghallottuk. Boldogságosság van tehát személyre szabottan. De talán nem és elsősorban a megjelenés apropóján, hanem az benne az igazán nagy ajándék, hogy semmit sem veszített értékéből a teljes kiszerelésű és hosszuságú változatában, mint az általában sajnos sokszor előfordul a dalokkal, ahogy kénytelenek meghajolni a hype veretes kíséretében a kritikus aktív közönség előtt.

Itt azonban szerencsére egy kivételt köszönhetünk a Vaan Engum Nee Minna személyében. Ami végig izgi, szuggesztív, hangulatos, kellően fura is (2:47-48), és egy király dalbetéttel pedig ez csak királyabb lehet. Bár egyelőre nyugodt szívvel alszunk, megvagyunk anélkül is, a dal elég. Patent.   

Az biztos, hogy nem kell kétszer mondani, de még hallgatni se a Gori Tere Pyaar Meint legújabb dalát a Chingam Chabaket, mert elsőre is kapós, kéreti magát, és egészen fülbaráti a termék, egyenesen a Vishal Shekhar műhelyéből érkezve.

Habár, jóllehet túldicsérni is butaság lenne, hiszen ha a korábbi számot: a Tooht, meg ezt egybegyurmáznánk (pl. annak a refrénjét, ennek a többi részét), akkor lenne baj bwban mindenhol, mert az úgy világverő dal lenne, és idén olyan bw filmzene nem látott volna.

De hát erről szó sincs. Hisz külön-külön utakon próbálnak meg több kevesebb sikerrel beférkőzni a legjobbak közé. Amire meg kell mondjam: még így is van sanszuk bőven. Hah.

Amúgy pedig olyan puritán desi élmény az alant közelebbről is megfigyelhető dalbetét, amilyen már a Tooh is volt, nájszos, ebben nyilvánvalóan Punit Malhotra keze van, ofkorz. Nem überlátványos, de mégis a tooh mellett más is megmozdul rá, van annyira catchy.  

GANDI BAAT... GANDI GANDI GANDI GANDI GANDI BAAAATTT...

Nem akartam most is ezen lovagolni, de ha kiszúrja a szemem, úgy nehéz lesz ellenállni. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Shahid Kapoor mennyire jobban feszít így és érzi a parkettot, itt a R... Rajkumarban, mint anno a Phata Poster Nikhla Heroban tette rendőrként. Mert az, ez utóbbi, szerep egyáltalán nem is volt működőképes vele, szemben ezzel, ahol Prabhu Deva (aki ki nem hagyta, hogy betegye magát megint, a saját filmjébe, a kis egoista) kisajtolhatja belőle azt a maradék pluszt, ami miatt eddig nem tudott nagy karriert, nagyobb summát szögre akasztani pályafutása során. Bár abban sem vagyok biztos, hogy ez számára, kettőjük számára is a nyerő választás, kombináció, mármint ők ketten, plusz Sokakshi, de a trailer adta, és a dalbetét sem különb. Tapad, igaz tapadhatna jobban is már. Nem vagyunk maximálisan elégedettek vele, az első R... Rajkumar filmzenével, és dalbetéttel (táncra nincs panasz, nem is lehet), de Pritam miatt lesz majd fülorgia, csak ki kell várni. És aztán majd megmondom, megmondhatom, akkor, hogy megmondtam itt. Lehetnék is szóvívő, aki mindent tud előre.     

A hét magasan legjobb napját mivel is lehetne még jobban bearanyozni, mint egy dél-indiai (talán tamil nyelv a nyelv) muzsikával. Azzal. Pontosan. A Prayerrel.

Ami az Idharkuthaane Aasaipattai Balakumara egyik filmzenéje tetszik lenni. És oké, hogy nem mai darab, de a híre csak most jutott el hozzám, szóval nézzétek el, ha már ismertétek, vagy megvolt.

Bár szerintem a jó indiai filmzene az olyan mint a bajai szavazás: soha nem ér véget, meg örökkén örökké fültéma marad.

Hát akkor ezzel is mondok boldog csütörtököt, pénteket, szombatot, hétvégét. Nekem. Magamnak (van miért). Nektek is. Egyébként nem tudjátok, hogy a napokban volt e valami nagymagyar pont kint Indiában? Nem én.