A főszereplő Sunny Deolnál csak Sonu Nigam vette ki jobban a részét ebből a Singh Saab the Great dalbetétből. Ugyanis nem aprózta el, miután az éneklés mellett úgy döntött, hogy most már a zenecsináláshoz van olyan felnőtt, és azon a szinten, hogy nyilván miért ne, ha mások tudják, akkor meg pláne, be is húzta annak rendje és módja szerint. Akkor éljen. Éljen? Nem.

Mert naiv vagyok, elhiszem, tudom én, hogy korábban is bontogotta szárnyait már zene szerzésben, és nem is sült el az feltétlenül rosszul, de talán ez most nem hiányzott, sehol, senkinek, semminek, semennyire, sehol, soha, se. Legalább innen már csak felfele vezet az út, és ez aligha gyógyszer neki, a számára, de azért elmondom lelkisegély gyanánt, hogy a bajai videóban több a gikszer, az képkockára jutó megrendezett pillanatok száma, mint itt, a főcmzenében. Szóval onnen nézve nem is olyan vészes már.

Bár való igaz, ha nagyon bele akarnék menni, akkor túlságosan is éles, kiművelt, óvatoskodó, átlagot erősítő tucat termék a title track, amit sajnos a látottak sem húznak ki a béka segge alól. Ergó jó, hogy jött, de jobb, hogy már ment is. Itt sincs. Meg ne halljam még egyszer.