calacitra

Amikor Emraan Hashmi odáig jut, hogy fegyvert ragad. Kábé ennyiben ki is merül az izgalom meg az élményforrás. A még nagyobb baj azonban az, hogy ez is pont a két perc végén található. Addig meg van a nagy semmi. Vagyis ez nem igaz, mert persze a zene szól és szól, o re khuda o re khuda. 

Verdikt, mert inkább nem ragozom tovább. Elég gazdaságos és unalmas lett.  

Csak szeretni lehet. Csak azt.

A dalbetét meg... ahogy azt tanítják. Jobban már bűn lenne.        

Túlposztoltam magam mára, de ezt ezt ezt nem lehetett mégse kihagyni. Tamil azt hiszem, és egy bizonyos Dharan Kumar szerezte a hamarosan indiai mozikba kerülő Podaa Podi című filmhez. Nagyon hangulatos, dallamtapadásos csoda, kevésbé desi, olyan, ami könnyen felejt. Tudod te a tegnapot, a mát, a holnapot, mindent. Jó hallgatni, laza, fübarát, és pluszba még a videó is egy ajándék hozzá. Igazából kurvajó az egész.    

Nem káprázik a szemed, tényleg azt írták oda: Biggest Love Song of 2012. Hwhat? Most erre hadd ne mondjak semmit. Pláne azon előzmények ismeretében, amit az egész SOS soundtrackról gondolok meg az idei HR zenei össztevékenységről. Jót vagy semmit, nem. Ti csak inkább nézzétek, hallgassátok, hátha biggest lesz, és akkor volt értelme a posztnak. Mert igazából továbbra se mozgat ez a SOS, egyre biztosabb szkippelem. De nem csak én, hanem sokan teszik majd ugyanezt, és ülnek be JTHJ-ra. Poor Ajay, poor Sonakshi.        

Ez is annyira várható volt. Pont mondtam a Heernel, hogy a zene lehet akármilyen kaki, ha a dalbetét nem lesz az. És nem lett, mert Chopra (gyönyörű snittek hébe-hóba azért befutnak). Magyarul Rahman ezt benézte most nagyon.

Mert vegyük azt, hogy a Shreya és Mohit páros mit énekelt már az Ek tha Tiger Saiyaraanal? Húha! Na és itt? Ég és föld a difi. Amíg az egyik az év legzenéje, addig másikon éppen hogy el nem alszok. De persze ez nem az ő hibájuk.

Valamint az sem, hogy a Kat-Srk jodi első blikkre kevésbé áll jól a szemnek, mint ugyanez (Kat) Salmannal volt. A kémiáról nem is beszélve.