calacitra

A nem egy és kettő Aiyyaa dalpromó után ma már tényleg úgy készültem neki ennek a következőnek, hogy engem aztán már semmi és senki nem tud meglepni. Aztán meg play után még pislogni is alig mertem gyerekek, hátha lemaradok valamiről. Eszméletlen.

Nehéz szavakat találni. Már a zene is különös. Igaz elsőre nem annyira fülzsírtépő, csak sokadszorra adja meg magát, de Amit Trivedi szüleménye mégis, mit várunk no-sza.

Azonban az igazán nagy dolgok a szemeink előtt zajlanak le. Mert tegye fel a kezét az, aki látott jobb danszolást már ebben az évben, vagy csak le tudná követi mindazt a koreot, amit a Rani művel. Miközbe meg ja, ezt dögösen, állai dögösen (pedig nem vékony) teszi. Szerencsés is a pali, lennénk sokan a helyében. De gondolom ez fordítva is áll.

Whatever, nézni és nézni, mert eléggé rendben van.   

Még a végén kénytelen leszek megnézni a Student of the Yeart. Pedig kábé minden ellene szól, de ezek a dalbetétek nagyon olyanok, mintha rám szabták vagy direkt nekem készítenék, hogy tessék, ez a tied, tetszeni fog. És basszus tetszik is, amit látok.

Miközbe mondom, a zenével nagyon nem vagyok megelégedve. A Radha is lájti, pont hogy meghallgatom, ha nincs jobb féle. Egyszerűen semmi különös nincs benne. Erre meg itt a betéttel együtt majdnem hogy a székemmel együtt danszolok rá, sőt plébekelek alá meg fölé.

Azt hiszem akkor ennyit tesz, nyom rajta a desi faktor. A koreográfia, tánc, a színek, a környezet, minden bwkompatibilis és abszolút szembarát. Mi meg szeressük az ilyent.   

Zene borsófőzelék mellé, amit persze hogy de igen Pritam szolgáltat nekünk.

A Chup Chup Ke a Rush egyik dala, a kiváló hangú Shaan énekli, mi meg teljesen odaáig vagyunk érte. Nagyon filgúd.

A betétről. Az se kutya. Emraan Emraan, őt ismerjük, a csajt kevésbé, a neve se jut eszembe hirtelen, csak annyit, hogy a Chak De Indiaban szerepelt, azóta meg eltűnt, nem nagyon láttam. Szép páros. Jó nézni.

Nekem pontosan ennyi kell, és nem több. Megvettek, megkajáltam. Jó étvágyat hozzá. 

A népszerű, angyal-hangú bw playback énekesnő pont a napokban járt NY-ban rövidhosszú koncertet adni. Mi sajna nem voltunk, lehettünk ott, de mások, a szerencsésebbek igen, akik aztán nem voltak rest telefonnal megörökíteni ennek majd minden egyes pillanatát. Ezek közül hoztunk el most egy olyat, ami még ha camos, minőségileg nem az igazi avi., de legalább elejétől végéig követi az eventet. Ami, mondani se kell: gyönyörű úgy ahogy van.   

Ami a Mein Sharabi volt a hétfőnek, az a Teri Meri Yeh Zindagi a vasárnapnak. Annyi pici különbséggel, hogy a Life Partner dala valaminek a végét jelenti éppen. Mert záróra van gyerekek, mínusz egy hét.