calacitra

AR Murugadoss hogy néz ki már? Mert ahogy írtam róla eddig, úgy képzeltem el, hogy valami - legalábbis - nagy ember, magas és hasonlók, hiszen nem láttam eddig őt magát, csak a filmjeit. Erre most nézem ezt az #ígykészültet, ami a Holiday egyik dalbetétjének szól, a Shaayraananak, aaaaaaa és leteszem a szempilláimat, amikor a rendező úr betoppan a képckokákba, hogy éppen véleményt formáljon. Na de mindegy is, csak engem meglepett. Egyébként hatalmas fazon, már ha nem is úgy hatalmas.    

A romantikus dal és betét pedig Shridhar koreoján alapszik. Meg annak mindenféle táncmozdulatán. És szeressük is nagyon. A színészek is ezt teszik. Elég csak rájuk nézni, meg azt halgatni, ahogy beszélnek róla. És nem hiszitek el, hogy ezt mondom, de bárcsak ott lettem volna én is a forgatáson. Annyira jó az egész hangulata, miközben nem poénkodják el, vérprofik ezek, értenek a szakmához, hogy hogyan kell azt szakmázni. Akki meg Sonakshi pedig elérte azt, hogy úgy tekintek rájuk, mintha ez lenne az első filmjük evör. Boldog majálist.  

Nem mondok nagy újdonságot azzal, ha azt mondom, hogy lapoznám. Az újságot. Az Elle májusi számát, amiben Esha Gupta a címlaplány. Aki annyira eyecandy, annyira, hogy az már bűn. Kihagyhatatlan szemorgazmus. 

Deepika Padukonenak nem kell tanácsot adni arról, hogy hogyan kell egy díjátadó gála előtt időmilliomost játszani, miközben nem is otthon van, hanem az USA-ban.

Mert azon kívül, hogy a családdal shoppingolt, vagy Ranveerral bújkált valahol, még arra is volt ideje a tampai IIFA hétvégéjén, hogy kerékpárra pattanjon másodmagával: Karan Tackerrel (aki ki?), és kiélvezze, magáévá tegye az amerikai élet, szabadság és szabad levegő mesterhármas érzését.

Amire tesszük hozzá minden oka és joga megvan bw jelenleg is uralkodó királynőjének, aki aztán még egy újabb díjjal is gazdagabb lett az awards után és annak hála. Na de hagyjuk is szakmázást, inkább gyorsan benevezünk egy Tour de Deepikara. Irány a peloton.

Twitteren írtam, de ide se maradjon ki: a következő meg az azt következő életemben is Allu Arjun akarok lenni, köszönöm. 

És tudom igen, persze, hogy a zene megy a színészhez és nem fordítva, de most már 3 éve folyamatosan csak olyan telugu nyelvű filmet vágnak a képünkhöz, amikben ez lassan megcáfolodni látszik.

Mert egyszerűen egybeforrt az Allu Arjun név a királyságos filmzenékkel. Előbb gondolunk arra, hogy magas filmzenékben lesz részünk, mint hogy magára a filmre, vagy a színészre, az ő teljesítményére. Oké ez utóbbihoz se férhet nagyon kétség. De na, értitek, dörzsöljünk a tenyerünket már most, hogy mikor lesz legközelebb AA film.

Ez pedig nem ígéret, itt a bizonyíték rá, sorolom:

2012 - Chakkani Bike Undi (Julayi)

2013 - Violin song - aka Girl Just (Iddarammayilatho)

2014 - Sweety (Race Gurram) 

A tavaly és a tavalyelőtti is mind-mind ott volt az év végi legjobb nem bw filmzenék top helyezettjei között, a legjobb ötben, sőt 13-ban még nyert is a Violinnal, ami azóta is nagy szerelem. Bár ha a Sweety így folytatja, akkor még a végén leváltja, és befurakodik a legtöbbet hallgatott Allu Arjun dalok elé, meg úgy minden elé. Plusz a dalbetétet még nem is láttuk, sírok. SÍROK. Örömömben.

u.i.: a refrént meg légplébekénekelni már tudom úgy, ahogy Arijit Singh se tudná. 

Én lehetnék most a legboldogabb ember a világon, azok után, hogy az egyik kedvenc együttese pont bw alapokra énekel, és még klipet is forgat hozzá, amolyan desi sztájlban, de közbe mégse érzem magam annak teljesen.

És ez lehet az én bajom, mert nem tudok eléggé elvonatkoztatni, örülni minden kicsinek, apró dolognak, hanem még ehhez a jópofa, riszpekt bw képsorokhoz is kritikusan fordulok oda és mondom azt első blikkre, hogy ezt Indiában az indiaiak ezerszerte jobban csinálják, csinálták volna.

Aztán meg rájövök arra, némi utána olvasás eredményeként, hogy végülis ezt bw színészekkel, bw rendezővel forgatták le, what the fish, ami miatt sorryzás van, de egyben meg még szomorúbb lett a produktum megítélése a szememben. Hiszen tessék csak összehasonlítani egy manapság készült hasonló témájú vagy nem dalbetéttel.

Nyilván a költségek mások, nem azt várom, hogy Deepika twisteljen, rázza a tooht benne, de pl. ha most az Iski Uskit veszem elő a másik végletként, ellenpéldaként, akkor már sírok, hogy így is meg lehetne csinálni, de még milyen jól. 

Ettől eltekintve a Feel az idei nyár egyik nagy slágere -lesz. És a klipet is nem jó, hanem jó érzés nézni. Először még a szememnek se hittem, hogy ez tényleg az, valójában, aminek látszik. Azért szumma love/hate kapcsolat a mienk.