calacitra

Varsóba jártam / Salman Khant láttam / Oda jött forgatni / Szabad e szelfizni? 

Képbűnözés, szemorgazmus, és Ileana (meg több). Hol van már az a nyár, kéretik tisztelettel? 

Oké, az India! India! poéntól már tíz perce nem tértem magamhoz. Akárhányszor eszembe jut, mindig nevetnem kell. De azért Nitin Kakkar mozija nem fog ennyiben kimerülni. Biztos vagyok benne, hogy van még puskapor, nem lőtték el az összeset itt, ebben a pár percben. A nyár elején érkező vígjátékra is több mint másfél évet kellett várni, hogy bemutassák, közbe feszteken bizonyított, és még díjas is, de ha ezeket nem tudnánk, akkor is kötelező képkocka látnivaló lenne ez a vígjáték. Valami ilyen hatalmas, orbitális hülyeségre, ökörségre vagyunk most kaphatóak, mert ez nem annak néz ki, hanem az is lesz. Jöhet. 

A tradicionális kultikus punjabi folk dalok kiapadhatatlan forrást jelentenek a mai énekesek és úgy a filmesek számára. Pritam pl. zenei rendezőként híres arról, hogy fel-felhasznál közülük egyet és átkonvertálja a modern világba (Jugni stb), meg azzal a világgal. Ilyen volt legutóbb a Tere Naam Japi Phiran is. Amit már sokan a Cocktail filmzenéjeként azonosítanak, ha már az eredeti nekik nem volt meg. De ha ez nem elég, akkor Mickey Singh is feldolgozta úgy, ahogy még senki. És ez se lett az a #minekvan darab szerencsére. Azt pedig meg már mindenki döntse el maga, hogy melyiket tetszikeli inkább a kettő közül, ha már.  

Azt már dalbetétnél lenyilatkoztam, hogy ezt a koreográfiát, bárhol, bármikor, bárkivel. Annyira. És, hogy azért nagyon irigy vagyok a fiúkra, mert Salmannal ezt végigcsinálták, sőt még ami lett belőle, úgy meg pláne. De hát ilyen ez a popszakma. Ha mást nem, legalább örülünk neki, hogy egy ennyire addiktív dallal és koreográfiával ajándékoztak meg minket az év első felében ők, aminek az ígykészültjét lehet most megcsodálni, és attól elcsábulni a következő videóban. Salman viccesre fogja, a koreo meg olyan, hogy akár 2x2 négyzetméteren is leutánozható, onetwothree...