Én lehetnék most a legboldogabb ember a világon, azok után, hogy az egyik kedvenc együttese pont bw alapokra énekel, és még klipet is forgat hozzá, amolyan desi sztájlban, de közbe mégse érzem magam annak teljesen.

És ez lehet az én bajom, mert nem tudok eléggé elvonatkoztatni, örülni minden kicsinek, apró dolognak, hanem még ehhez a jópofa, riszpekt bw képsorokhoz is kritikusan fordulok oda és mondom azt első blikkre, hogy ezt Indiában az indiaiak ezerszerte jobban csinálják, csinálták volna.

Aztán meg rájövök arra, némi utána olvasás eredményeként, hogy végülis ezt bw színészekkel, bw rendezővel forgatták le, what the fish, ami miatt sorryzás van, de egyben meg még szomorúbb lett a produktum megítélése a szememben. Hiszen tessék csak összehasonlítani egy manapság készült hasonló témájú vagy nem dalbetéttel.

Nyilván a költségek mások, nem azt várom, hogy Deepika twisteljen, rázza a tooht benne, de pl. ha most az Iski Uskit veszem elő a másik végletként, ellenpéldaként, akkor már sírok, hogy így is meg lehetne csinálni, de még milyen jól. 

Ettől eltekintve a Feel az idei nyár egyik nagy slágere -lesz. És a klipet is nem jó, hanem jó érzés nézni. Először még a szememnek se hittem, hogy ez tényleg az, valójában, aminek látszik. Azért szumma love/hate kapcsolat a mienk.