calacitra

Helloszia Tollywood. Azt meg hirtelen nem is tudom, hogy a 2010-es telugu nyelvű Orange filmzenék nélkül eddig hogy létezhetett egyáltalán ez a blog. Alapkő, csiszolatlan gyémánt, szinte klasszikus mindegyik dal az albumról. A filmről azoban ez már kevésbé mondható el, de arra határozottan emlékszem, hogy azért jól szórakoztam rajta akkoriban mikor megnéztem magamnak, és jó visszagondolni rá, meg emlékezni. Így sanszos, hogy még valamikor visszatérek rá. Ram Charan meg nagy kedvenc, remélem nem is kell bemutatóköröket futni. Ha pedig a Raanjhanaat Dhanush miatt, akkor a Zanjeert meg pont miatta, az ő bw deübátálása okán lesz kihagyhatatlan kötelező képkockanéznivaló a részemről az idén. De addig is Rubá Rúbá, hej Rúbá Rúbá...ajájájó.   

A bw színésznő a magazinhoz készített új fotósorozatánál izgalmasabb (azért alant ott pihen egy szkeccs) az a breaking news, miszerint Ranbir Kapoor oldalán alakít majd egy a tervek szerint jövőre bemutatott indiai moziban. Cím szerint a 'Roy'ban (nem hivatalos), amit Vikram Singh rendezi, romantikus thriller lesz, és külföldön forgatják nagyrészt. Az év végén kezdenek neki, és Zsáklin mindjárt kettős szerepben fog feltűnni benne. 

Ami azért nem kis fegyvertény, és mellett is szól, hogy hova jutott, talajvíz mód tört fel a 2009-es Aladin bw debütálása óta. Egyre inkább felkapják, nem hiába. Bár gyönyörűsége mellett színészi játéka, ahhoz való tehetsége még eltörpül (számít ez valamit ilyenkor), de a Murder 2-t miatta is külön érdemes megnézni, valamint az idén már item girlként is látható lesz először, mégpedig Prabhu Deva RVV-ban. Ügyes, csak így tovább. 

Azért ez a bw bloggerszakma se könnyű. Amikor van hír, akkor nincs időd. Amikor meg van időd, akkor nincs hír (mint ma, mostanság). Na ki érti ezt? Még szerencse, hogy egy fél tucat bw film most jelent meg hivatalosan, dévédén, így van mivel kifoltozni a hirtelen jött üres perceket, akarom mondani órákat.

A teljesség igénye nélkül érkezett egy Jolly LLB, egy Chashme Baddoor, egy Midnights Children, egy Nautanki Saala, és egy Kai Po Che korongkiadás, amik közül dönteni, hogy melyik legyen előbb, melyiket is lássuk (2-3 hónap várakozás után, máshol meg sírnak, hogy egy hét csúsztatással látnak csak valamit, komolyan? nee) az az igazán vasnehéz dió.

A koncepció a következő: minden héten egy ezekből (majd mind must-see pecsétet kapott anno a kibeszélésnél) és addig vagy akkor befut(hat)nak már az új lemezdarabok is. Nincs hova és miért sietni velük. Aligha fognak csalódást okozni. Kizárt. #éljenazelfogultságevör

Nézzük is az elsőt, whynot. Ő lesz a Kai Po Che, gondolom nem meglepetés, ódákat zengtünk róla ide a blogra, bár az is benne van, hogy elhappolja előlem a közelgő vihar. Amúgy nem tudom említettem e már, de utálok (chapter 1) több részben, több megszakítással bw mozizni. Ha nem olyan unalmas, vagy nincs más hátráltató random tényező, akkor az egész egy húzásra jöhet. Idevele. Tehát még mindig messze nem vagyok indiai és értem meg őket sokszor. A filmművészetük az más tészta, azzal ki vagyok békülve. Sőt. 

A 9 közül egyik mehet is nálam háttérképnek valahova. Jó pofák, jópofák.   

A YPD filmzenékig még (mindig) nem jutottam el, de ezt a videót látva az biztos, hogy kellőképpen lettek felvezetve az úgynevezett 'music launch' keretén belül. Talán meg is érdemli, vagy nem. 

De koncentráljunk arra, hogy ezeket a színészeket így, együtt, egymás mellett, társaságában régen láttuk, láthattuk már (Bombay Talkies nem számít). Nem is tudom mi lenne ha összeállnának egy film erejéig. Tippre világvége. Amúgy ezek után volt ember, aki tényleg csak a Yamla Pagla Deewana miatt ment el oda. Aligha. Ez a látvány, triumvirátus, úgyis minden rossz dalért kárpótolt, szóval nem.