calacitra

A hirtelen jött rögtönzött zenetartalmi estimesék bw kiadását egy egészen különleges darabbal zárjuk most le, ami egyrészt felteszi a koronát az eddigiekre, egyfajta hab a tortán, másrészt pedig nyílt titok, hogy a legjobb az összes mindközül. Ez pedig nem vagyon más, mint a Raanjhanaa címzenéje, AR Rahman, a maestro utóbbi idők legklasszabb munkája, ic fakt.

Bár azért nem a legjobb, direkt kerültem is ezt a kifejezést rá. Mert ez még mindig nem az az AR Rahman, akit annyira szeretünk, szerettünk meg azokért a bizonyos dalokért. De ebben a title songban pont az a jó, hogy mintha hasonlítana azokra (a tum takban is volt valami), lenne benne egy kicsi belőlük. És talán el is indul, aminek el kell. ARR végre megtalálja a számításait, dejódeszép is lenne, mert hiánycikk lett már, nagyon hiányzik bwból, az ő dalai igen. Mert a JTHJ minden volt csak nem ARR anyag. Sem minőségben, sem sehogy. A Raanjhanaa még lehet. A reményt ne vegyétek el, köszi, a soundtracken legyen a világ szeme. 

Dhanush meg király, a Khanok félhetnek, elbújhatnak, szevasztok. Oké, én bekajáltam ezt dalbetét promót, meg az egész koreográfiát, pattogok itt a székben, mint kukoricaszemek a mikróban. 

Lassan nem lesz dj Indiában, aki ne dolgozta volna fel (remikszelte) a maga sajátos módján az év egyik legjobb bw filmzenéjét, az Aashiqui 2-ből Mythoon Tum Hi Hoját. A nagyobb és ismertebb nevek közül Dj Shadow már túl van ezen, most meg dj Chetason a sor. Fákje, És igazából jöhet is annyi még amennyi csak akar és belefér, mert amíg vannak olyan elvetemültek mint én, ergó amíg van erre kereslet, hallgatótábor rá, addig lehet és aranybánya nagyon, meg profit. Mert hiába imádom az eredetit, táncparketten a helye és a helyem, ha ez megy (még csak promo). Who's next?

Egy hete ilyenkor még azon sírtam, hogy bw is válságban van, elérte az uborkaszezon, mert semmi nagy durranás, breaking news nem nagyon érkezik onnan, most meg csak kapkodom a fejem, hogy mennyi minden jelent meg, lett publikus a mai nappal. Ki érti ezt. Persze jobban szeressük az ilyet, azt meg annál is jobban, ha jó zenékkel támad. Na pont nem ilyenekkel. Mert Himesh Shortcout Romeohoz szerzett Pe Pe Pe dala tavalyi gyászos önmagát idézi. Ajh. Arról nem is beszélve, hogy emlékeim szerint valami hasonló volt már az utóbbi időben Po Po néven, ergó ez most nem talált, vagy az se, kinek hogy tetszik. Igazából nem jobb gomb kuka és elfelejteni azonnal mintha meg se történt volna, mert mondhatni fülbemászó, olyan rossz, hogy már elmegy, a betét része, amit látunk patent, de azért sokat se szabad várni tőle, a helyén kell kezelni.    

Lassan már nem kell (nem lehet) fennakadni azon, hogy ahány bw filmzenei korong, annyi rosszul sült el item song. Megszámlálhatatlan ezek száma, és már idejét se tudom mikor volt egy olyan, amit igazán lehehetett élvezni, mert élvezetes volt. Amit a fülünk se bánta, hát még a szemünk (tudom önismétlés). De remélhetőleg, minden vágyunk és jókívánságunk szerint egyszer csak megáll az évek óta tartó lejtmenet, és újjászületik ez az intézmény is, mert ráférne azt mondom. 

Na de addig is, itt a következő a sorban, a YJHD-hoz készített Ghagra, amiben az item girl nem akárki, hanem Madhuri Dixit. Ami nemcsak első de sokadik hallásra, látásra is igazi csemege, olyan, hogy az ember a nevét is elfelejti, hisz erre is mióta vár(t)unk már. És ilyenkor jön az elő, hogy az ember mégis máshogyan kattint rá, nézi más szemmel, mint egy ikszedik Mallika, Katrina, Kareena és a többi tételt általában. Ezért talán még titkon többet is remél, fűszeresebbet, szórakoztatóbbat, danszosabbat.

Végülis majdnem sikerült neki(k). Azt azért nem állítom, hogy csak egy picin meg egy hajszálon múlt az, hogy most nem hűdejó item songról beszélek, de igaz ami igaz a Ghagra az idén azok közé sorolható, ami vállaható és talán érdemes is volt időt, pénzt, energiát tenni bele mindenhonnan. Mert Madhuri jól táncol (nem volt kérdés), a rámenős, beképelt Ranbir is partner ebben. A kémia inkább megvan mint nincs közöttük, a desi környezet adja magát, a dal meg okés. Bár ez utóbbinál azt érzem, hogy kihagyott ziccer, ami jelentősen elvesz az élményfaktorból. Ami a látvánnyal együtt még elmegy, de külön már nemigen.

Szumma. Soha rosszabbat ennél. Jobb azért jöhetne. Kultikus nem is lesz, de legalább öröm lesz nézni a filmben, hogy már ilyen is van.   

Alig egy hete mutatták be a Go Goa Gonet, de a rendező duó, a Raj Nidimoru and Krishna DK máris új filmen töri a fejét. Ilyen ez a bwszakma. A tervek szerint az Illuminati Films produkcióban készülő Happy Ending címet viselő romantikusos moziban Saif Ali Khan (aki a GGG-ban is szerepelt) párja Ileana D' Cruz lenne. A nyáron már el is kezdenék forgatni, még LA-be is elutaznának miatta.