Azért ez a bw bloggerszakma se könnyű. Amikor van hír, akkor nincs időd. Amikor meg van időd, akkor nincs hír (mint ma, mostanság). Na ki érti ezt? Még szerencse, hogy egy fél tucat bw film most jelent meg hivatalosan, dévédén, így van mivel kifoltozni a hirtelen jött üres perceket, akarom mondani órákat.

A teljesség igénye nélkül érkezett egy Jolly LLB, egy Chashme Baddoor, egy Midnights Children, egy Nautanki Saala, és egy Kai Po Che korongkiadás, amik közül dönteni, hogy melyik legyen előbb, melyiket is lássuk (2-3 hónap várakozás után, máshol meg sírnak, hogy egy hét csúsztatással látnak csak valamit, komolyan? nee) az az igazán vasnehéz dió.

A koncepció a következő: minden héten egy ezekből (majd mind must-see pecsétet kapott anno a kibeszélésnél) és addig vagy akkor befut(hat)nak már az új lemezdarabok is. Nincs hova és miért sietni velük. Aligha fognak csalódást okozni. Kizárt. #éljenazelfogultságevör

Nézzük is az elsőt, whynot. Ő lesz a Kai Po Che, gondolom nem meglepetés, ódákat zengtünk róla ide a blogra, bár az is benne van, hogy elhappolja előlem a közelgő vihar. Amúgy nem tudom említettem e már, de utálok (chapter 1) több részben, több megszakítással bw mozizni. Ha nem olyan unalmas, vagy nincs más hátráltató random tényező, akkor az egész egy húzásra jöhet. Idevele. Tehát még mindig messze nem vagyok indiai és értem meg őket sokszor. A filmművészetük az más tészta, azzal ki vagyok békülve. Sőt.