calacitra

Meglepetés. Meglepetés ez olyan szempontból, hogy alig hiszed el azt, amit látsz. Vagy amit nem. Mert Ranbir Kapoor-féle filmelőzetes régen szaltózott ekkorát, mint amekkorát a Besharam.

Talán csak nem ehhez vagyunk, voltunk hozzászokva az utóbbi időben-időből. Biztos. Hisz mind a Barfi, mind a YJHD ebben toronymagasan uralkodó volt. Az ember nem tudta nem szeretni azokat (és utána se még végeredmény formájában). Szemben ezzel, amiben nehéz megtalálni azt, ami igazán ranbirkapoorossá teszi. Valahogy pont ez veszik ki belőle. Inkább vették. Mire is gondolok?

Ranbir lesz idén, 2013-ban a szegények Chulbul Pandeye. Már csak azért is találó és igaz eme megállapítás, hiszen az az Abhinav Kashyap rendezi a Besharamot, aki a Dabangg rendezője is volt egyben. És akarva-akaratlanul, ha nem tudom, hogy ő csinálta ezt, akkor is tudtam volna. De persze ez nem ok arra, hogy ennyire sótlan legyen. Lehet kövezni, de az jutott eszembe, hogy erre Ranbir nem áll készen. Ő nem Khan még. 

Persze az oldszkúlság, a Lalit zene, az intertextualitás megjelenése (DDLJ, Salman) vagy a család, ahogy Kapoorék rendőrt alakítanak, az vicces, és akad még szórakoztató pillanat is ebben a szűkhosszú 3 percben, de inkább unatkoztam rajta, mintsem szeretném újra magamnak látni azonnal. Ez most akkor a csalódás számlájára írjuk is hozzá, és imádkozzunk, hogy csak a trailervágók nem kapták meg időben a fizetésüket, azért lett ez ilyen gyenge.

Egyelőre emészteni kell. A dalbetétekkel még a maguk javára fordíthatják az eredményt, de teperés nélkül nehéz lesz. Ugyanis az emberek többsége (aki nem Ranbirfan), a többiek se tudják hova tenni ezt. Legutoljára ennyire a Talaash osztotta meg a népet (közel azonos like-unlike), ami végül azért csak behúzta, és maga mellé állította a nézőket. Kívánjuk hát ide is a legjobbakat, és reméljük lesz ez jobb is, sokkal jobb majd október elején a mozikban. Úgy legyen.       

A színész nagy álma teljesült akkor, amikor végre valahára találkozhatott a Dalai Lámával. Egy csomót beszélgettek, Arjun a végére pedig már teljesen lement alfába, átszellemült meg minden, mert ilyeneket mondott utána, hogy

"He told me that all my movies should have a message, which I feel is true for my last couple of releases.” 

Whatever. Kép is készült róluk. 

Annyira megszerettem a dalt, hogy képtelen voltam szkippelni ezt. Pedig a dalbetétben semmi nagy dunszt nincs. És végülis ilyen lett a how to make it is. Melegben sörrel pont jó. Egynyári ígykészült. Most, pont most jól esett. A dal viszont más tészta, arról tartom, hogy tovább is ki fog tartani. Tovább húzza a nyári hónapoknál. Egy szó mint száz, csak ajánlott nézegetnivaló. A tiszteletkörök ott vannak, ahogy mindenki puncsol a másiknak, mert ilyenkor szokás. Pár koreotanulás is azért belefért a három percbe. Egyedül csak azt sajnálom, hogy Honey nem mond egykét szót a dalról mégis. De túlél(t)em enélkül is. 

A People magazin legújabb számához Shah Rukh Khannal készítettek egy nagyobb interjút. Ahol beszélt többek között Gauriról, AbRamról vagy éppen Salman Khanról, arról a 'hág'ról, ami kettejük között történt még pár napja. Meg egy csomó más mindenről is. Ami most inkább érdekesebb, hogy mindez az interjú alapját képező beszélgetés a saját házában, már ha lehet erre azt írni, hogy ház, a Mannatban zajlott le. De talán még képeket (ő is a címlapfiú) is lőttek itt. Vagy nem. A fontos az, hogy a duma és a photoshoot részéből is jut annak, aki a most következő videóra kattint, mert ígykészült.     

Már csak fütyülök a melegre. Meg erre a dalra. Ami a Kadhalil Sodhappuvadhu Yeppadi kollywoodi filmből csöppent át ide, és vette magára a mostani hétkezdő himnusz szerepkörét, hogy vele induljon jól a hét, ami persze látom ám: javában tart. De ha eddig elviselhetetlennek éreztétek, az pont ezért volt, mert nélkülünk indult el, most viszont hello sziasztok, már velünk lesz élménygazdagabb és indiamámorosabb. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hónapot is váltunk közbe.      

Amúgy egyedül csak az a bosszantó ebben, - a dalbetétben, hogy még mindig nem láttam magát a filmet. Amiben meg még az a bosszantóbb, hogy ki tudja mikor fogom. De a leglegelegbosszantóbb az egészben, hogy nem is rajtam múlik, hanem azon, hogy semmilyen vállalható felirat (gondolni angol) nem készült hozzá még most se. Márpedig a hétfőnél, a szilvásgomboconál, és az AC Milannal csak egy dolgot utálok jobban, hát ezt. Hogy egy indiai filmhez nincs idegen nyelvű felirat, vagyis olyan amit értenék. Nyilván egy teluguval, vagy egy hindivel se lennék most beljebb. Szóval akinek van, vagy tudja, hogy van, vagy tudja is hol van, hol található, az ne tartsa magában, mint a hétpecsétes titkot.

Extravaganza háj!