calacitra

Írtunk róla, hogy lesz, meg azt is, hogy Nargisnak ez lesz az első. Élete első item numbere. Szóval nagyon mindent apait-anyait belead, hogy aztán jobb legyen, mint amilyennek alapból elképzelnénk.

És de tényleg ne vegye rossz néven a színésznő, de ebben a másodpercben amikor a cikket írom semmi esélyét nem látom annak, hogy ebből valami jó is kisülhet majd.

Persze a háttéremberek tudják a dolgukat, az item songot Pritam szerzi, a koreoért a Bosco Caeser fog felelni, meg még, ha nagyon gáz lenne Shahid is beugrik jobbról, mert ő mégis tud táncolni. De pont az item girl, annak személye tűnik a leggyengébb láncszemnek ebben az egész tételezésben.

Valahogy olyan ez, mint amikor Priyanka betört a zenebizniszbe. Abból senki hitte el senki, hogy összejöhet neki. Viszont mégis csinálja, töretlenül. Igazából én szeretném a legjobban, ha Nargis is felnőne picikét a feladathoz és túltejesítené az elvárásaimat. Sok sikert hozzá.   

Attól, hogy a dalt nem nagyon csípjük, attól még hatalmas élményforma együtt látni Yo Yo Honey Singhet meg Shah Rukh Khant, meg azt is, ahogy táncolnak, tanulják az amúgy nem túl bonyolult koreot. Fél perc, gondolom lesz majd több is.

És imádkozzunk, hogy ezt nem vágják úgy és annyira haza, mint magát a dalt. Bár az így is jelentősen le fog venni az élményből, majd a betét nézése közben (bár azt mondják ez nem lesz benne a filmben).

Persze láttunk már csodákat, és létezik zeneszerelem sokadik hallásra is. Egy jól megkoreografált, eltalált, hibátlanul szinkronban, kiváló kémiában élő-táncoló jodi képes még a legkacatabb daldarabból is valami hangulatbimbót elereszteni, vagy kivirágozni csak úgy minden előzmény nélkül. Magyarul működni, és szerethetővé tenni a teljes csomagot. Meglássuk.

Ott hagytuk abba a Shuddh Desi Romancet még a trailer bevizsgálásánál, hogy csak akkor fog és tud majd igazán lekenyerezni magának, ha előáll valamivel, mit tudom én jó dalokkal, mert akkor még az övé lehetek, és elhiszem azt neki, hogy tényleg jó moziról van és lesz szó, csak legfeljebb az előzetes ment félre egy csöppet. Folyt.köv.

.

. 

Itt vagyunk. Ez már a jelen. És mintha olvasnának minket (ideje félni), vagy nem tudom, de a Sachin-Jigar nem alszik továbbra se, és komolyan számolni kell velük az idén. A Pritam, az AR Rahman, meg az Amit Trivedi pedig monnyon le. Mert ha őket együtt, stílus miegymás összegyurmáznám most, akkor kapnék olyat, olyan ízeket, mint amilyet az SDR legelső dalbetét promója, a Tere Mere Beech Mein kínál. És mégse egészen. Mert ez valami más. Azokhoz nem hasonlítható. De így szuper.

Welcome to egy falatnyi hindi broadway előszobájában, Sundhi és Mohit duójától. Legalábbis a refrén része engem arra emlékeztet, de lehet nagyon messze vagyok a valóságtól, az igazságtól és vaksötétbe tapogatozom, amikor ezt mondom. Vagy lehet a betét az oka ennek, ami összepókhálózta a gondolataimat, mert annyira jópofa a videó is, Sushant és Parineeti jodi, hogy akarva-akaratlanul belédmászik, és nem tudsz szabadulni tőle egyhamar. Bájos, és talán ez is a legjobb szó rá. Mellette azért bolondos is tud lenni: 1:49.

Szumma. Mindenképpen az utóbbi idők egyik legversenyképesebb, unkonvencionálisabb, desibb, leghangulatosabb dalbetétje ez. Kihagyni kihagyhatatlan.         

Priyanka legújabb egynyári dala már 6 milliós nézettséget kukázott össze a youtubeon. A korábbi dalát sanszos, hogy ezzel már kenterbe is verte. Mert amikor legutoljára néztem (hallgattam, túlzás) az In My Cityt, olyan 5 körül mozgott a vége.

Ebbe pedig meg még benne van, hogy mehet tovább, emelkedhet ez a szám. És ki tudja hol a vége? Szerintem olyan 10 körül majd megáll, mert sok van még a nyárból vissza, és most jön a leggecibb része, amikor az amúgy még elviselhető hőséget felváltja a forróság. Nem is értem az afrikai meleg, levegő mit keres itt egyáltalán. Maradt volna ott, ahonnak jött. Ennyit erről, rinya lezárva.

A most következő videó, egy howtomakeit-ish, ami alatt megcsodálhatjuk Priyankat, vagy inkább azt, hogy hogyan is készült az Exotic, amit most már teljes joggal nevezhetünk a nyár egyik legnagyobb slágerének, akár tetszik, akár nem.   

Azért néha még nekem is be kell mutatni bw-ot, hogy ilyet is tud. És nem olyan akkora prűdorientált a vásznon, mint azt sokan tartják. Hanem bizony van vad oldala is (a valós életben ez sajnos kiütközik), és lefőtt a kávé azoknak a moziknak, amikben még egy ártatlan csók sem csattan el a három órában.

Nyilván ez is játszik a mai napig, ez a klasszikus szelete az egésznek, de ezzel parallel készülnek, készülhetnek már ilyenek, mint ez a Grand Masti. Ahol és amiben bizony a szekrényben maradnak a szárik, előkerülnek bikinik, meg azok a férfiak, férjek, az ő piszkos fantáziák, akiknek soha semmi nem elég. Sokszor még egy feleség se. Mert egy nő nem nő, és csak az a nő foglalt akin fekszenek, így challenge accepted.

Verdikt. A Masti folytatása a Grand Masti tehát a szexkom(édia) űrt, lyukat hivatott betömni idén és kilenc év után újra a bw filmporondon. Ez elsőre úgy ahogy sikerült is, de persze most emeltek a téten, és még több rosszban sántikálnak majd a sequelre is visszatérő barátaink. Akik hárman vannak, és velük együtt kóstolhatunk majd bele ősszel ebbe az amerika indiai pitébe. Amiben tehát nem kell keresni a szexuális kontentet, célzásokat, mert ki lesznek mondva, ott lesznek előttünk, hol kínosan, hol viccesen felállva, ööö akarom mondani feltálalva.  

Mit is mondhatnék még? Nézegessük csak meg a trailert, és aztán tényleg mindenki döntse el magában, hogy ez most vicces-vicces, vagy visszataszítóra sikedett már, roppant vulgárisra esetleg?