calacitra

Ne azt nézd hogy milyen. Hanem ezt, hogy hogyan készült. Itt is igen a legújabb ígykészült, a Titlihez, abból, ami a Chennai Expressből (még 3 hét és premier) való, és eléggé szeretjük, volt róla szó.

Arról viszont talán nem, hogy pluszba még egy DÁBSZTEP verzió is készült hozzá, arra az alkalomra, ha már az eredeti túl édes, cukormázas, habkönnyű, babapopsi sima lenne neked. Miközben te a táncparkettek ördöge vagy, az éjszaka császára, aki twistel, akkor is amikor nem tud róla, na pont neked és hasonló társaid kftnek jön jól az a fajta plusz változat is. Mehet az adagolás, a csapatás, a yolo. Avagy a Vishal-Shekhar mindenkire gondol. 

A howtomakeit pedig igazából olyan, amilyenre számítani lehet. Semmi meglepetés. Mert ha engem kérdeztek, pont így képzelek el egy Rohit Shetty féle, Farhan koreografált, Srk-Dee jodival megáldott dalbetét forgatást. Haláli, humoros, hülyéskedés. Persze ettől még nagyon pöpec volt nézni minden egyes másodpercét. Tipikusan olyan érzés fog el a nézése közben, után, hogy bárcsak én is ott lettem volna. És azt hiszem ennél nagyobb és több bók nem is kell, felesleges már, mára, ehhez. A csúcsjelenet 2:25.

Megmondom mit tennék most legszívesebben ezt hallgatva. Odamennék Pritamhoz, és végtelenítve a fülére tenném a Pee Loont, hogy édes drága barátom régen minden jobb volt, még te is. Az egyetlen szerencséje az egyik kedvenc, tavalyi filmfare győztes zenei rendezőnknek, hogy az OUATIMD soundtrackjéről - végülis mint kiderült - csak ezt az egy dalt szerezte, így a többi kacatért (van még 3) nem ő felel. Bár ettől még továbbra is hari van. Ennek örömére-bánatára megyek és iszok is valamit, olyat, amit akkor szoktam, amikor Pritamot hallgatok. A Drinkify segít ebben. De legközelebb azt ajánlom ne legyen (ilyen) legközelebb.

Nincs mese, ennek külön poszt dukál na. Nem minden nap történik ilyen. Az előbb már kidumáltam, de még egyszer leírom lassan, tagoltan, érthetően, hogy mindenki felfogja meg, hogy én is elhiggyem van ilyen. Based on true story. Shah Rukh Khan és Salman Khan kezet fogtak, megöltelték egymást, és még közös kép (a harmadik pali, valami házigazda, nem számít) is készült róluk. Meg videó erről. Fúha, igazi howtomakeit cucc. Hallom, ahogy kattog a számláló, a látogatottsági számok csak úgy mennek fel fel és fel.

Update: tehát, ahogy az kiderül ebből, Salman volt a jó zsaru, Srk a rossz. Salman fanok örülhetnek, Srknál meg jobb ha összehúzzák most magukat nagyon picire, mert királyuk most nagyon nem volt király. Persze senki se tudja mikor, miért, és ki kezdte ezt a harcot, a nagy riválizalást kettejük között, de azért ebből a körből most Salman jött ki győztesen és jobban. Mégis odanyúlt és kezet nyújtott, miközbe Shahrukh csak tömte magát. De azért ez így volt kerek. A taps azonban taps. Mutatja, hogy mekkora jelentősége volt ennek a kézfogásnak, ölelésnek, kontaktnak. Magyarul kis lépés nekünk, nagy lépés nekik, az indiaiaknak, a Khanoknak. 

Azért azt is vicces nézni, hogy miután lementek ezek a tiszteletkörök, ami mégis a házigazdának szólt, utána megint a másik levegőnek nézése következett. Egyik ide másik odafordult. De hát mondottam, ettől a kis szépséghibától eltekintve ez egy pirosnagybetűs ünnepnap lesz a bw filmtörténelem könyvekbe. Talán még film is készül róla... 

Ti is látjátok, amit én? Vagy csak én? Nem vagyok szemüveges (még, majd ha igen a blogot fogom okolni meg bwot), de lehet holnap benevezek egy vizsgálatra. Mert a petrezsemgyökér 189, az eperbor 1090, de Shah Rukh Khant és Salman Khant egy tető alatt látni, egymás társaságában az a MEGFIZETHETETLEN.  

De ez semmi, mert az a breaking news, hogy beszélgettek is, meg megölelték egymást, meg beszélgettek meg megint megölelték egymást. Ez már túl sok a jóból. Szumma: érdemes volt felkelni. 

Bár barátok, puszipajtások aligha lettek hirtelen. Inkább csak Baba Siddiques Iftaar partyját nem akarták elrontani. Ettől még szép jelenet volt ez (a kamerának szólt) ellenségek közt.

Ha már itt vagyunk, azt az egyet nagyon remélem, hogy iksz év után film készül majd az Srk-Salman afférból is.

Meg megnézném most pár fan fejét, aki állandóan oltja a másikat, a másikét, hogy what the fuck. Mire lehet ilyenkor gondolni? Csak pár tipp a végére. Yolonapot tartottak? Vagy bakancslistát készítettek? Esetleg öregszenek, és ez már annak a jele? Az biztos, őszinteségi rohaumuk nem volt, mert akkor mást tettek volna, nem ezt, ami lett végül belőle.   

U.i.: ez a nap is jól kezdődik. Ez a hét is jól végződik.  

Ha a bw mashup már nem nagyon mozgatja meg az olvasótábor nagyérdemű közönség fantáziáját, akkor itt és most, van valami egészen más cucc, mégpedig egy kollywoodihoz készített, tamil nyelvű filmzenékből való zenemaszalázás.

A film nem más, mint az év egyik legjobban várt dél-indiai filmje, a Maryan (ma vetítették először), amihez a zenéket AR Rahman szerezte. És ezekből legózik össze egy mesápra valót a jól ismert Kiran Kamath dj-énk. Aki az utóbbi időben eléggé adós maradt a jóval a jóból. Nem is igen nagyon jött össze neki semmi, már leírtuk, hogy kifulladt, ennyi volt, nem több.

De akkor feljött a nap, és mára virradóra reggel azzal keltünk, ébredtünk, hogy megszólalt a fülbe a Maryanhoz legyártott legújabb ilyen próbálkozása, annak a is az előelőzetese. Ami minden nem létező várakozásunkat (ha lett volna) felülmúlta, és tényleg azt picsogtuk el a végére érve: így kell ezt, ez fasza volt, hol a többi, hol?

Első fülre ez nagyon epik, persze az alap a forrásnyag sem csúnya. Egyrészről nagyon várom a teljes, a végleges verziót, másrészt rohadtul parázok azon, hogy nem fog klappolni majd. Inkább meg se hallgatom azt. Maradok ennél, leragadok itt, annyira bwáááh, áfriká. Kurvajó na, csak ki mondtam végre. Az bizony.