calacitra

Ha nem Salman Khan lenne a híró, vagy a Kick a címe és az ami, akkor a fehér ember még azt hihetné az előzetes láttán, hogy a Dhoomnak máris elkészült a folytatása, csak nem tudtunk róla. Meg még a Krrish is képbe kerülhet, ha nagyon rollerezni akarunk rajta. De mégis a jól fésült és szituált Ek Tha Tiger 2.0 inkább a dumácsáléra hajaz első blikkre, ami nem biztos, hogy majd a végén a filmben is visszaköszön, de a trailer nagyon olyan, mintha. Kerékpár motor helyett, vagány akció snittek, Jacqueline meg Katrina nyomdokaiba lép. És olvasom sok helyen, nem csak az én érzésem volt ez. 

De ha Dhoom üt, akkor a Kick soroz. Ha a Dhoom nem kérdezett, akkor a Kick nem is válaszol. Ha a Dhoom király volt, akkor a Kick too much funnak ígérkezik, ahogy az Salman Bhai szájából is kicsúszik.

És nagyon szeretnénk, hogy igaza legyen aztán majd. Erre pedig a két és fél perc alapján meg van minden esélye. 

Annak ellenére, hogy Salman itt is csak Főnök, badass, osztja az ellent. Nem mond okosságokat, szór drágaköveket, bölcsességeket, hanem azt csinálja, amihez ért, vagy amit igazán látni szeretnének (szeretnénk) tőle. Maszálát új köntösben. Aminek a történetét nem csak a 2009-es azonos címet viselő telugu eredeti segítette (remake helloszia), hanem Chetan Bhagat is, India koelhoi helytartója. Ettől még azért vegyünk rá készpénzt, hogy a szemünk lesz elkényeztetve inkább Sajid Naiadwala debüt filmjében. Elég csak ránézni a gifekre.

ÉS TE HOGYAN SZOKTÁL ÁTKELNI A VONAT ELŐTT?

Viszont mégis van egy olyan ördögünk, ami azt mondatja, hogy az agyeldobásnál jobban is fogjuk élvezni azt, ahogy Salman mellett Randeep Hooda, Nawazuddin Siddiqui és Jacqueline Fernandez vendégszerepel. Csak dörzsölni lehet a tenyeret egy ilyen castot bámulva, hát ha még összejönnek ők fantasztikus négyesen. A táncra felhívást a jelenetekből pl. azóta se lehet feledni, az a trailer csúcspontja.

A zenét meg Himesh Reshammiya, Meet Bros Anjjan és Yo Yo Honey Singh szerzi. Vááá.    

Aki ehhez még többet tud szóljon, tessék, én viszont annyira el vagyok csábulva, hogy befejeztem, és már gyűjtök a nyaralásra Indiába, hogy cirka egy hónap múlva ott legyek az elsők között, akik látják ezt az eszelősen állati guilty pleasuret, amit a Kick ígér nekünk most.  

Ez a most már bw filmzenévé avanzsált(?), leánykori nevén még punjabi nóta olyan nekem, mint a régi fekete-fehér filmek. Amiket elismerek, de nem szeretem őket. Ahogy a HSKD szombathimnuszára is igaz. Mert ez az ígykészült a legjobb tanú arra, hogy mennyi meló van benne, 10 nap meg 270 munkás kellett ahhoz, hogy egyáltalán maga a főhelyszín, a 'colosseum' kinyithassa kapuit a színészek előtt. Arról nem is beszélve, hogy a koreo se egy caller tune táncanalfabéta biztos könnyen megtanulható mozdulategyüttes volt. Szóval how to make it. Saturday Saturday. Csekk.

Nem megy át malayalamba a blog, de azért titkon a küldetésünk közé tartozik az is, hogy szárnyaink alá vesszük az összes indiai filmet, senkit nem zárunk ki, csak mert éppen az nem made in Bw. Az Ohm Shanthi Oshaana a legújabb sláger ilyen téren. Ő a nemzeti kincs, bántani nem ér. Ha vérszemet kapnánk, akár még írni is lenne róla kedvünk, de 140 karakter is megteszi egyelőre. Annak meg semmi akadálya, hogy mielőbb felkel a nap megint a miénk legyen, és lássuk újra. Most viszont a posztert adom, ami adja. És ezúton is jelzem, hogy aki birtokában van a malayalam film poszterek off vagy online lelőhelyére (oké India azért kizárva), az tényleg ne tartsa vissza semmi esetre sem. Ez is milyen szuper például.

Életerős, fiatalos, lendületes. Pontosan ilyen és még ehhez hasonló szavakkal illetik a kritikusok Anjali Menon új filmjét, amire már ez a trailer is rávezet, ha nagyon nem nézel mellé közbe, és akarsz többet vagy kevesebbet bele látni. Nyilván színes lesz, vibrálni fog, de azért COA is akar lenni picit, a mély tartalmat felszínre hozni. Nem rétegelve, viszont szerethetően, nem minden áron szerelemorientáltan. És ha ez utóbbi bejön, mint számítás, akkor már nyert ügye van a Bangalore Daysnek. Ergó arra fókuszál, amire a cím is hivatott, és egyszerűen csak kiragad néhány embert onnan, a városból, akiknek meg van a maguk kis életük, mint a többieknek. Hoznak emlékeket a múltból, megállnak a jelenben, és gondolnak a jövőre. 

Menjünk sorba. A trailer még megvár. Holnapig alszunk rá egyet, hogy tényleg azt láttuk-e, amit. Addig egy jól sikerült plakát (már keresem is a helyet a falon, hogy hova). Kecskeszakáll elől, a maszk hátul, középen a Devil. Bambi, zizi, tűzijáték. Ergó ez az Eid se marad el érdeklődés hiányában, na meg Salman Khan film nélkül. Eléggé be vagyok zsongva tőle per pillanat.