calacitra

Akshay Kumarból is csak egy van. Aki azért már a sokat fanyalgóknak bebizonyította, hogy képes kisujjból is egy nehezebb, tőle idegenebb karakterrel megbirkózni, ha arra kerül a sor, mint azt az OMG és a Special 26 című filmekben tette, de azért az ő játszótere, ahol a legotthonosabban mozog, az bizony mégis csak az ilyen remakek és maszalak. Elköltelezett ilyen téren, sőt az élharcosa (Salman és Ajay mellett) is egyben már az indiai különműfaj fennmaradásáért vívott harcnak, lehet ezért szeretni, vagy nem szeretni.

A legújabb filmje a Boss, Anthony D Souza rendezésében, is beáll a libasorba szépen-okosan-ügyesen, annak a végére, lehet is mutogatni rá, hogy ez olyan, mint a Khiladi 76491. folytatása, vagy kiköpött hasonmása egy Rowdy Rathorenak satöbbi. Sokan csak ásítanak rá, mások félnek tőle, hiába is van itt a Boss, mert ez első blikkre egyszerűbb, mint ma stadion építésre pályázni kishazánkban. Aki nem érti, az is érti. A három perc után minden kérdőjel szertefoszlik, kisakkozható, hogy hova fut ki a történet. Bár ezért örök hiba lenne megszólni, a szokás méreg, nincs ebben semmi meglepő.

Abban már inkább, hogy ez még jól, jobban is elsülhet, mint például a Khiladi. De ha annál nem, akkor idei másik moziját a Special 26-ot bevételekben-nézettségben úgy mindenhogyan ánblok túlszárnyalhatja, pedig az is egy finom 60-on felüli crore mutatóval rendelkezik.

Mellette szól az, hogy október 16-án jóformán egyedüliként uralja majd a mozikat, és a következő nagy vetélytárs igazán csak november elején érkezik meg a Krrish folytatás személyében. Szóval, ha Akshay legalább azt hozza, amit eddig, és Ronit Roy is még mérgesebben néz a rendőr szerepében, netovább Aditi Rao Hydari az itt látható bikinis megjelenést feltornássza legalább két snittel, akkor nyert ügye lehet és van.

Mert unalomig lerágott képsorok ide, történetmorzsák oda, azért ez nem olyan vészes, mint azt mi is elképzeltük magunkban még az elején. Sőt még egy Khiladinál is szórakoztatóbbnak tetsző mozizást ígér, és amíg Sonakshi adja megint megint megint az item girl szerepet, addig ellensúlyozva Yo Yo Honey a Boss zenei részéből veszi ki a részét, ami már megér egy nagy odafigyelést.      

Pontosan nem emlékszem rá, de egy sorozatban hangzott el valahogy így, hogy ha a csajom lennél, biztosan féltekény lennék rád, még pénzt se adnék a kezedbe, mert azon is férfiak vannak. Na ez teljesen igaz is Richa Chaddara. Aki azért is kerülhetett újra képbe, meg a blog kontent-sódrásába, hiszen a minap megtekintett Fukrey című moziban olyan szépet alakított, hogy az ember le se tudta venni róla a szemét. A kisvárosi Mrs Don szerepében még ha nem is hozott össze egy újabb filmfare díjat magának, de azért továbbra is lázban tart minket. Van benne heroine potenciál, tehát nem ment annyira félre tavaly az a csomó jelölés GOW-ért, plusz a kritikusok díja se, mint azt már említettem. Nem utolsó sorban eyecandy rovatunk is egy állandó, vissza-visszatérő vendéggel bővülhet, hiszen szépségességben sem kell a szomszédba mennie. Várjuk is, hogy mikor és hogyan látjuk legközelebb bw vagy akármilyen indiai filmben. Én támogatom.     

Nyugtassatok meg, hogy Shahid Kapoor nem rokkant bele ebbe, a romantikus hangvételű dalbetétbe. Mert szegény srác annyira kerülte már ezt az egész láv témát, hogy csak azért is szembe jött vele egy a Phata Poster Nikla Heroba.

Nyilván leesett neki is, tisztában volt vele (azt meg élből nem mertem írni, hogy a forgatókönyvet olvasta, bw na), hogy egy maszalában az akción, a drámán, a vígjátékon túl, ez a műfaj is szervesen képviselteti magát mindig, de mindig és örökké, viszont ennek aztán lett is ára. Amit a kémia bánt.

Hiszen közte és Ileana között valahogy nincs meg az a fajta szikra. Azt persze kétségtelen, magam sem vitatom, hogy jól mutatnak egymás mellett, de ha visszamegyünk a Barfira, ahol Ranbir volt a színésznő oldalán, akkor van is mindjárt egy összehasonlítási alapunk. Egy igen jó, mert ott ezzel semmi baj nem volt. Nagyon érezték egymást, és ezt nézőként is érezni lehetett.

De szerencséjére ez a film, ez a műfaj pont olyan lesz, amit még egy másodpercig se érdemes komolyan venni, így ezen felesleges is lenne túlságosan fennakadni, és elcsámcsogni rajta, hogy miért igen, vagy miért nem. Arról is nem szólva, hogy a dalra és betétjére egy árva rossz szót nem lehet ráaggatni. Színorgazmus, fülgyengéd, Shahid meg napszemüvegben mester.   

Tudom sokan feltettétek már magatoknak azt a kérdést, én igen, hogy vajon egy szép - dekoltázst is felvonultató - bw színésznő és egy ismert krikettjátos képes lehet-e együtt, kéz a kézben, táncolva sampont reklámozni? A válasz nothing to hide. Azaz, hogy itt is van, igen. Megkaptuk. Bár ez még csak amolyan howtomakeit, viszont ne legyünk már mohók, mert ezek szerint semmi sem lehetetlen már. Első dolgom is lesz megvenni, csak hogy nekem se legyen semmi takargatnivalóm az életben, meg hogy nem utolsó sorban így is nézzek ki, ahogy ők. Kosárba vele. 

Totálisan bezsongtam, amióta csak láttam azt az Aamir Khan csupasz háttestet. Vagy nem is attól, hanem magától a ténytől, hogy Dhoom lesz újra, a Dhoom megint karácsonykor. Let's Rock! Aki meg nem várja, attól nem is várok már el semmit. Lehet menni, de lehetőleg a mozikba.

És ne is kérjetek ajándékot, helyette egy mozijegyet erre. Na nem erre, mert ez a táncdalbetét még a kettes részből való, de instant örök klasszik, az új rész is remélhetőleg hoz hasonlót, bár Aamir aligha fog úgy danszolni majd benne, mint Hrithik itt.

A harmadik meg, ami a hét legnagyobb híre, hogy az indokolatlan bw munkanélküli Diana Penty OTT LESZ a filmben, a harmadik részben. Jóvan akkor #önvállveregetés, szóval megéri írni a blogot. Olvasnak minket. Bár halkan jegyzem meg, kisbetűben idebiggyesztve, hogy már az első részben is cameozott ám. Most meg visszatér. Gyönyörű, nem találok szavakat.

Ti se gondolom, hiszen már csak egy hét a nyárból. Augusztusnak lőttek, rászámolnak. De még van idő, hosszúak az éjszakák, ne is foglalkozzunk vele. Mert még ma ma van. Dhoom Again nektek. Dádádádádádududududummm.