calacitra

Lehet szidni a nyarat, amiért annyira nyár. De hát, kérem, nem érdemes. Ezt Kareena Kapoor is jól tudja.  

Nagyon fasza ez a photo. 

A Vicky Donort legalább két hónappal ezelőtt hypeoltuk, nem is értem ez a promó, dalbetét akkor, hogy az ördögbe maradt ki. Na mindegy. Most itt van. Az előkerülésére meg a magyarázat annyi, hogy éppen a napokban volt szerencsém megnézni a filmet. És miután láttam, azonnal visszakerestem erre, hogy miért is nem találkoztam vele eddig és addig. A Vicky Donorról egyébként nehéz csúnyát írni. Csak szépen lehet. Olyan szinten szerethető az egész, hogy csak a nézés után esik le mennyire jól meg lett csinálva (voltak hibái azért). Ez ugyanis tényleg egy banánhéjon elcsúszhatott volna és irány giccs. De nem. Figyeltek rá. Jobban mondva a hangulattal, a szereplőkkel, az ilyen zenékkel téged is elraboltak, a figyelmedet. Nem is vagy képes másra figyelni, csak a spermákra. Mert az egész világ az, abból áll, spermábkól. 

Nem ragozom túl, a két filmet összehasonlítani nagy felelőtlenség és butaság lenne. De mégis egy közös van bennük. És az nem is a helyszín India. Hanem az alábbi mondat: 

- "everything will be all right in the end... so if it is not all right, it's not the end"

Amikor néztem ugyanis a TBEMH-t és elhangzott ez az idézet először (utána még párszor) egyből az Om Shanti Om - mondom azt kult- jelenete ugrott be. Ahol Srk még ha nem ugyanígy, ugyanezekkel a szavakkal, de tartalmilag kicsit piásan osztja ezt a nézetet. Amit azóta egyébként én is átvettem és szívesen vallok. Bár ha jól tudom, ezt egész India fújja, mondja, és egyetért vele. 

A lényeg a lényeg azonban, ami talán nem is jött át kristálytisztán az előző sorokból, az az intertextualitás (szöveges). Arra akartam utalni. Azt sajnos nem igazán tudom mennyire direkt gondolkodtak a filmben, vagy nem, és csak nézetben, amikor ezt a mondatot a szkriptbe vésték, de nekem ez kapásból az OSO-t jutatta eszembe, a szép emlékeket. Egyszerűen fun volt.

Persze az is lehet, hogy csak úgy jött egyszerűen. Bár kétlem. Amúgy a két film közül, ha választánom kéne (játékból), akkor egyértelmű, hogy az OSO-t előbb nézném újra, mint a Marigold Hotelt. 

Elkezdték rúgni a bőrt az eu népei és erről jutott az eszembe, hogy ha most India indulhatna (tudom majd VB, Olimpia stb) simán nekik szorítanék. Tippelnék rájuk, mérkőzésenként 6 gólt vernének, egyet se kapnának, de hát a világ nem ilyen színes (fekete meg fehér se), és ez itt az eu. Viszont, ha mégis előfordulna az a parányi csoda, hogy kijutnának, vagy inkább mondom azt rendeznének ilyet vb szinten akármit, akkor legalább már focihimnuszt nem kéne írniuk ezért külön.

Mert hát ott van bw (és kwood, twood meg sokan mások), és azok a bizonyos zenei rendezők. Na meg azok filmzenéi. Amik között tök egyszerű olyat találni, ami megfelelne erre a célra. Itt ugyanis a legnagyobb az 1 filmzenei korongra eső himnuszok, pátoszos valamint filgúd érzést pumpáló dalok száma. És pont ez is kell ide, az ilyen esetre, nem más. A lényeg a fülbemászósági x-faktor meg az egyszerű kontent és ennyi. Van is rá ötletem, ki vagy mi lehetne a vb-dal éppen. Nem, nem a Kolaveri Dire gondolok. Igazából az eszembe se jutott. Nem passzol ide. 

Ellenben a Chak de! India címadó dalánál tökéletesebb választást alig ha lehet találni és elképzelni. Kicsit az a magától értetődő, kisujjból jön kategória, már csak a film téma (női hokicsapat szeretne winwin) és kontent miatt, de azért itt a zenére is érdemes odafigyelni ám. Vagy nem is kell, mert úgyis megtapad, a nyelveden.

A dalról még annyit, hogy a Salim-Sulaiman fénykorában volt képes ilyenre. Ütős ütemek, kiváló énekesek. Kelj fel és ordibáld! Chak de! 

és fullba is lehet nyomni a zenét, oda meg vissza.