calacitra

A Time magazin - onnan is egy bizonyos Richard Corliss - szerint a 2000 óta készült filmek közül az egyik legjobb a Sanjay Leela Bhansali rendezte (remake, ikszedik filmváltozat), 2002-ben bemutatott, Aishwarya Rai, Madhuri Dixit, és Shah Rukh Khan féle sztárokkal tűzdelt Devdas. Szám szerint a nyolcadik legjobb a listán, ami bwot egyedül képviseli, de olyan filmeket előz meg, mint a legutóbb csomó oszkárral is megdobált Artist, vagy a Moulin Rouge. Érdekességképpen az első helyen Wall-E végzett. És a végére egy kivágott anyag, hogy de tényleg, igaz ami igaz.  

Amitabh Bachchan a rengeteg bwi után élete első hollwoodi szerepét is megejtette. Tök ingyen, ahogy mondja: baráti gesztusként. Hiszen olyan zsenivel mindig öröm dolgozni, mint amilyen Bazz Luhrman, neki bármit. Aki most F. Scott Fitzgerald klasszikusát filmesíti meg Tobey Maguire, Carey Mulligan, Leonardo DiCaprio triójának segítségével. És hát ott lesz, feltűnik majd Amitabh Bachchan is. Nem csalás nem, a következő kép jól mutatja. Meg van ám trailer is, akinek az kéne. Ott is ott van.

- Még a pókfiú is örül, hogy egyáltalán mellette ülhet. Alap.  

The pick your phone now. Hello. Kezdődik valahogy így a Hello (még 2008-ban készült, egy call center éjszakájáról szóló) bw film címadó dala, ami annyira rossz, hogy már tényleg jó. Na ezzel tessék el is árultam magam, de az igazság az, hogy pluszba még a személyes kedvencem is.

Ami amúgy jól mutatja, hogy Sajid-Wajid ilyen őrült és szórakoztató dolgokra is képes, képes volt anno. Funky, klassz és roppant ötletes. Szerethető, meg ha nem, akkor is fülbemászó. Aztán sokszínű, vagy inkább sokhangú, mert elég sok énekes is adja hozzá a hangját. Ott van ugye a dalszerző Wajid, majd Ishq Bector, Tim, Herchelle, Merlin és Suzie Q. Azta, mennyi és milyen hang.

Sokak szerint sablonos-unalmas. Nem tudom én pl. a háttérben hallgatható mindenféle megszakító zenei függeléket a mai napig képtelen vagyok feldolgozni és nem meg unni. Gondolok itt olyanokra, mint  az állandó sípoló hangra, esetleg a rendőrségi szirénára, amik nagyon feldobják az élményt, és meghatványozzák a visszajátszási értéket személyre szabottan. De a dalszöveg is viszi a pálmát ilyen formájában: "A Tring Tring Tring Whose On the Line".

És ez semmi. Hiszen a hozzá készült dalbetéttel együtt válik igazi hangulatgyilkossá. Erről a hétről ennyit is. Jöhet a hatefő, a lovefő, bárki. Must Watch. 

Mégpedig a Falaktól. Most körbefelalánézel gondolom, de nem azoktól nyugi. Hanem van egy ilyen nevű pakisztáni énekes, és ő tőle. Akiről egyébként nem tudom mennyire számít régi motorosnak, azt se hogy hány éves, hány kiló, hány lemezt adott ki, fog, hanem csak azt, hogy szeretem amit csinál. A zenéit. Ebből is egynek az ütemeire dobom ezt a passzív hetet minden szenvedéses fogfájásával együtt. Ami, mint kiderült a szegények ápdét norbija. Mert fogyni lehet miatta, és főleg akkor sokat, ha egy gyulladás is bejátszik mellé.  

Az Agent Vinod-item girl, amúgy modell lehetne most a fogdokim. E helyett úgy szedem ezt a narancssárga gyógyt, mintha cukorkát ennék és szórólapot osztogatnék magamnak. Mindig elfogadom, kvázi nincs rossz kör, csak végtelen.