calacitra

Jójó, gyerekkorba minden könnyebb. Én is képes voltam hasonlókra. Amúgy nem és fáj is a szívem, hogy ejha, nekik ez olyan könnyen megy, mint nekem az elalvás. Néhol nincs együtt a dolog, de így is rendben van, hiszen ők nem a quantum xxl, csak legfeljebb a quantum xs (ha már a méret a lényeg).   

3 nap van vissza a bemutatóig a Cocktailnek, ezért is ahol és ahogy csak tehetik promotálják agyon mindenfele a színészek. Legutóbb éppen a helyi lajszandrásokká avanzsálva próbálták kifőzni a címet, biztos a mini party utáni afterpartyra. Meg aztán ha már sikeres lesz film, akkor azt úgy ünnnepeljék meg, stílusosan, hogy készítenek egyet-egyet-egyet. Ez valahol minimum el is várható és teljesen jogos követelés.

Bár egyelőre a képek alapján még elég messze vannak az ekszpertéktől. Lásd a 3. képen. 

Az érem másik oldala. Az ellenpélda. Az olyan, amit nem szívesel teszel be a lejátszódba. És ami annyira szar, hogy szar. Akkor meg minek mutogatni? Csak, hogy lássuk-halljunk ilyet is. Mert nem csak kurvajó indiai, meg bw filmzenékkel vagyunk ám körülvéve, hiába annak nagyobb a szórása mifelénk, létezik a zs kat fogalma a zenében is. Ez pedig nem ígéret. A Mooh Main Le a bizonyíték rá.

Tessék, be is fűztem. Kipróbálhatod mit és mennyit bírsz (s;min) belőle. De én úgy vagyok vele, hogy inkább soha többet még egyszer ne kerüljön a fülem közelébe. 

És ilyenkor még az sem zavar, hogy dörög, villámlik, szupercellák találkoznak, vagy éppen a jég kopogtatt be az ablakon. Mert ez mindig bearanyozza a napom.

Sőt. A film, amiben ez elhangzik, na az is megér legalább egy nézést, lehet nézem is gyors vissza, újra ki tudja már hányadszorra. A címe Road, movie, meg a műfaja is ez. Csigalassúnak gleccserlassú, viszont pont így, ezzel együtt lesz tökéletes.

Kábé ezt is nevezem a modern, kortárs indiai párhuzamos filmművészet egyik csiszolatlan gyémántjának. Annak tartom igen, miközbe látom mennyire alulértékelt, és elfeledett darabja a bwi filmösszesnek. Pedig, ha látták, láttad volna, sokan, többen és még annál is többen. Na de kezdjük a zenével, hátha...    

Még az év elején kötöttek házasságot a fiatal színészek, akikről mindig az jut eszembe, hogy mennyire de már összeillenek. S ha már itt tartunk, tényleg nehezen is tudom elképzelni, hogy majd lel/félreépnek erre-arra, ide és oda. Naiv vagyok, de egyszerűen igazán szépen és jól mutatnak együtt. Természetesek, valahol egészen tiszták, még ezen a 'kúl' képen is többek között.

Nem utolsó sorban nagyon imádnivalóak, ezért is kajáltam be pl. egészbe a Tere Naal Love Ho Gayat, ami teljesen az ő filmjük volt. Nézzétek is ám, nagyon aranyos, buta romcom, kiváló zenékkel, ahol végre nem kell keresni a kémiát a színészek, a karakterek között, mert itt alapjáraton forog, adva van. Ergó elég csak hátradőlni és popcornt zabálni rá. Ja és az ilyen mosolyoktól sem mentes. Ááááh.