És ilyenkor még az sem zavar, hogy dörög, villámlik, szupercellák találkoznak, vagy éppen a jég kopogtatt be az ablakon. Mert ez mindig bearanyozza a napom.

Sőt. A film, amiben ez elhangzik, na az is megér legalább egy nézést, lehet nézem is gyors vissza, újra ki tudja már hányadszorra. A címe Road, movie, meg a műfaja is ez. Csigalassúnak gleccserlassú, viszont pont így, ezzel együtt lesz tökéletes.

Kábé ezt is nevezem a modern, kortárs indiai párhuzamos filmművészet egyik csiszolatlan gyémántjának. Annak tartom igen, miközbe látom mennyire alulértékelt, és elfeledett darabja a bwi filmösszesnek. Pedig, ha látták, láttad volna, sokan, többen és még annál is többen. Na de kezdjük a zenével, hátha...