calacitra

A második hot és új CB filmzenénk egyenesen Sajid-Wajidtól, Sonu Nigam kommentálásában. Ami legalább annyira jó, mint az első volt. Kvázi nem az. És nem is tudom mi lesz így, mert a film jónak néz ki, a színészekkel vagy a rendezővel sincs semmi bajom, de ezekkel a dalokkal, a promokkal éppen hogy azt érik el, ne fussak utána moziba. A legbosszusabb pedig az, hogy az egész soundtracket meghallgatva is alig akad ennél ütösebb, slágeresebb, vagy csak acélosabb, ami minőségben is fel tudná venni a versenyt mittomén - a hónap másik nagy mozis bemutatójával - a Nautanki Saala sokkal versenyképesebb korongjával. Komolyan, nem hiszek a fülemnek. 

A idei Pani Da Rang, tessék, Ayushmanntól a Nautanki Saala egyik filmzenéjeként megremikszelve Dj Chetas szakértelmével. Aha. Van ember, aki ezek után se nyomott rá még a playre. Borzasztó.

Persze sokkal inkább érdekel az mindenkit, hogy most jobb vagy rosszabb a Pani Da Rangnal. Egyáltalán Ayushmann jól kukázott e a főiskolás dalai közül, megint? A válasz egészen jól. De az igazat megvallva nem hiszem, hogy ezért most díjözön lenne a jutalma (#whoknows). Már csak azért se, mert a meglepetés ereje már nem erő többé, hogy csak egyet említsek. Mostanra már tisztában vagyunk vele, hogy Ayushmann tud. Ergó itt se kreált szart, sőt.

Bár első fülre nem lett az enyém, sokadszorra adta meg magát - az original és ez is, de mire posztolom már nincs olyan zene, ami az utóbbi két napban többet szólt volna ennél. Rongyosra lett hallgatva na. Egyetlen egy bökkenője az, hogy a Nautanki Saala soundtracken van még kapásból 3 muzsika, ami hasonló szinten mozog vele együtt. Kvázi van olyan jó, mint ez.

Azt hiszem a dalbetétek, és maga a film mondja ki majd a végső szót. Addig felesleges matekozni ezen, de az szinte biztos, hogy elég formásra, pacekra lett elkészítve a NS filmzene korong. Mindenkinek ajánlom legalább egyszeri meghallgatásra. Fura, nem kimondottan bw hétköznapi zenehangulatú az egész. Azért a Kai Po Che OST-et nem éri fel, de bejövös.        

Hogy is van az? Jobb később, mint soha? Valahogy úgy-úgy, és akkor ez most nagyon igaz a MDKM-ra. Mert bő tizenöt nappal a kezdés előtt vett rá arra, hogy végülis meg kéne ezt nézni, nem olyan rossz, mint amilyennek tűnt elsőre a trailerből. Flopnak flop lesz majd, de a dalbetétek, a punjabi zenék (hálelulja Sachin) miatt én most bizalmat szavazok neki. Mert bwban az is már félsiker, ha a zenék jók, miközbe a sztori egyáltalán de nem. Hajrá. 

Itt már nem énekel Sonal Chauhan és ez meg is látszik rajta. Hiszen közel sem lett olyan fasza, mint a Kaise Bataaoon. De, de azért azt mindenképp figyelemre méltó, hogy ezt a dalbetétet is, a fentebb említett után, megint gyönyörűen megoldották a 3G-nél. Ezekben egyszeűen nincs hiba. Öröm nézni. És komolyan, ha így folytatják, még a film elé is elvonszolom magam, pedig első blikkre nem volt tervbe véve. Még két ilyen anyag, és meg is vettek. 

Amit Trivedi dobos-dudás-danszolos guju dala Shruti Pathak, Divya Kumar előadásában pontosan úgy rokkol, ahogy egy ilyen dalnak rokkolnia kell. Tökéletes. Epik. Olyan, hogy nem is kell más, nem lehetne ennél több. Most minden erről is szól, ettől hangos. Be lehet zárni az internetet, kids.