calacitra

Áu. Nagyon akartak egy Why this kolaverit maguknak meg bwnak a Jolly LLB-nél, de inkább nyögés lett a vége. Talán, ha kevésbé próbáltak volna ennyire szembeszökően arra építeni, abból kiindulni, hogy az mennyire és miért lett sláger, akkor most más szépet és jót is tudnék mesélni, azon kívül, hogy fülbarát meg catchy az L Lag gaye daluk. Mert az, letagadhatatlan, nem vitatom én se, és az sincs kizárva, hogy nem hallgatom meg többször. Piros pontot néki. Bappi Lahiri is tartom jóarc pölö, de ez  a zene pontosan a filmben fog majd jobban érvényesülni. Oda is elképzeltem, oda bele.     

Jöhet a hóhideg, az új ghánai pápa, meg a szívek, a kibaszott nagy szívek ünnepe. Jöjjön. Mert mi nekünk úgy is erről, és ettől szól majd a hét. Nem is hiszem el, hogy nem volt még itt kirakva, de ha volt is, van olyan jó, hogy duplikáljuk, meg hát hétnyitó, induló zenének keresve se találhatnék jobbat most, és mindörökké. Iszkoljatok, diszkók népe iszkoljatok ide, ha mondom. A filmet (Dil Bole Hadippa) újrázni is kéne lassan (először, másodszor, harmadszor, najóvan ez más világ, ez bw, ki számolja, hogy mekkora), a zeneanyag a bizonyíték rá, hogy kötelező, all time favorit, a legjobb bw soundtrack darabok egyike. A Hadippaval meg úgy indul el film, ahogy nem sok bw film. Mármint ilyen székben pattogos, szmájlidobálos, aláfelémellé-plébekelős, farkaszemezős mókával. Imádom.     

Úgy nagy általánosságban a szavak embere vagyok, de erre nehéz bármit is írni. Tökéletes. Amit Trivedi ezt nagyon nekem szánta. A Kai Po Che meg, képtelen vagyok három hónapot várni rá. Érzem, hogy király lesz. Az is lesz.    

Kezdem azzal, hogy jól megbeszéltem magammal: a továbbiakban megpróbálok elvonatkoztatni az itt látható főszereplő személyétől. Nem úgy, hogy nem képzelem oda, mintha ott se lenne, áucs, hanem pont ellenkezőleg számba veszem, és csak a puszta jelenlététől nem lesz rossz a szememben egy dalbetét. Kezet rá.

Nézem, hallgatom. Hallgatom, nézem. Na és a végeredmény?

Persze így könnyű. Hogyan is lehetne erre bármi rosszat mondani. Meg ez így nem is ér. Régen minden jobb volt. És ez bwra is igaz. Tiszta nosztalgia, dejavu. Mintha tényleg egy oldszkul desi filmnek a dalbetétjéhez volna szerencsém. A zene, az énekesek hangjai, a színek, a koreo, a háttér ánblok azokat az időket hozza vissza, már amennyire én azt tudom. Vagy nem.

A zenei rendezőnk meg? Sokat ekézett Sajidnak talán az idei év lesz az igazi. Bár a tavalyit nem nehéz felülmúlni. Azt nem mondom, hogy most ezzel az egy dallal lekenyereztek, és elfeledtették velem mindazt ami megtörtént, de a jó úton zenélnek afelé. Fülbemászó, szerethető, oldszkul igen, viszont nem évzene, vagy ahhoz közeli, csak hogy tisztába tegyük a pelust, még mielőtt.      

Csak azért, hogy láthassuk Nehat és Viveket a Hai Na alatt gangnamstyleozni (1 perc körül). Szerencséjére pár új szkéna azért beesett még vele együtt, mert a zene eléggé lájti, volt már jobb Kiran Kamath mashup, de most mégis a testem a zenére hangolom.