calacitra

Sonal Chauhan színészkedik? Hm. Sonal Chauan mint heroine? Hmm. Sonal Chauhan bikiniben? Hmmm. Sonal Chauhan énekel? Hwhat? 

A 3G legmaibb dalbetét promója olyat mutatott... hangban, ami azért kissé váratlan, meglepő volt, legalábbis számomra. Mert azt tudtam, hogy PC így és úgy énekel autotune mellett vagy anélkül, de azt speicel nem, hogy Sonal is, ejha. Ha minden igaz, akkor más se, mert itt debütált, de milyen jól tette. A fantasztikus KK mellett nem is törpül el, bár még csak másodhegedűs, de ezt hallva, hallgatva azért jó esély van rá, hogy a (közel?)jövőben találkozunk vele ilyen formában is. Határozottan támogatom, pluszegy. 

Kezdésnek pedig nem is egy rossz dallal startolt el, vette kezdetét az énekesi pályafutásának karrierje, - már ha lesz olyan. Hiszen Mithoon zenéje igazi chartbuster, romantikus lágy, fülnek kellemes. És már-már ilyen hipnotikus hangulatú, egy másik világba csöppent át, az eredmény pedig önmagáért beszél: sikerül is nyomot hagynia az emberben. Dúdolgatom még jóval a sokadik replay után is. 

A dalbetét meg. Szegény Neil N. Mukesh róla senki sem beszél. Bár az alulöltözött Sonal társaságában ezen sincs mit csodálkozni. A helyszín egyébként Fiji, extrém gyönyörű, vizuálorgia. Kifolyt a szemem a helyéről.   

Nézzétek el nekem, de még egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy ez csak szimplán jó, vagy akár annál több, ami a holnapot, a holnaputánt is túléli, velem marad, egészen rám ragad, és hosszan tart, kitartóbb, mint a duracell nyuszi. Szóval még nem. De az biztos, hogy állati. Yep. A fullos dalbetéttel, koreoval együtt pedig már eszemiszom szórakoztató, az Amita-Boman-Arshad trióval az élen. Ha nem is évzene most Kamal Khan előadásában, de cool, cool cool cool. A Jolly LLB meg, a végén még tényleg az év egyik meglepetése lehet. Lehetne. Lehet. 

Az igazság az, hogy a hamarosan mozikba kerülő Saare Jahaan Se Mehnga című filmből nem pontosan ezzel a dalbetéttel készültem, de hát ma már csak ilyen szentimentálisak, érzékények vagyunk. A 14 ereje. Az is, de inkább a Sonu-Shreya (az itteni plébek énekeseink) kettős tehet róla, hogy mindig ilyen borzasztóan jók, elvarázsolnak, és élvezet a köbön őket hallgatni, akárhányszor, de most kiváltképp igaz a Bolo Nara. Lehet mozizni rajta és füleket hegyezni, én teljesen, odavissza belehabarodtam.     

Azt pletykálják, hogy a Sachin-Jigar most pritamozott (másolt) egyet unalmában, meg ihlethiányában. Ejnye hát. Nem szép dolog. De egyszer biztos ki akarták próbálni milyen is az. Tetszetős. Persze, ha nem bújnak a 4 fal közé, és hintenek, hogy de nem igaz, hanem bevallják, akkor tökre harmadlagos minden szomorú szmájli. Ha meg nem, így jártunk anyátokkal.  

Sonu Nigam ide, Siddharth oda, ezen (is) még van mit rágózni. Mert amit látok, az egyelőre jobban tetszik annál mint amit hallok. Remélem a Sajid-Wajid azért tudja mit vállalt. Szomorú leszek na, ha ezt a több mint ígéretes, viccekben gazdag filmet semmilyen-tangli-tucat dalokkal hazavágják, ahol még egy se emelkedik ki az átlagból. Ne legyen igazam tényleg.