calacitra

Most aki szereti vagy szimpatizál a hétfővel (valaki, kizárt), mint nappal, akkor az ne figyeljen ide, mások viszont annál inkább. Ugyanis a Go Goa Gone (bw első zomkomja) egyik dala, dalbetétje igazi antihétfő himnusz lett a Sachin Jigartól. Olyan, amit csengőhangnak netovább ébresztőnek találtak fel erre a napra. És még ha le is maradtunk a tegnapiról, sebaj, mert minden héten akad még egy hétfő, ha meg nem, akkor ott a vasárnap, szóval lehet rákészülni a következő napra, hogy I hate bloody khooni monday!!!   

Szép-szép, de sok vizet nem zavar. A nagy fogás a Tum Hi Ho volt, a kicsi halak meg pont ilyenek. Se többek se kevesebbek ennél. Átlagon aluliak, és mégis szerethetőek. Talán majd a filmnél újra összefutunk, talán.    

Kezdésként jól seggbe kéne rúgni a YJHD marketing oszály, részleg, csapat minden egyes tagját, amikor kitalálta azt, hogy a Holi ünnep után, tényleg nem sokkal tesznek ki egy ilyen dalt, dalbetétet, ami biztosan nem találod ki miről is szól. Hát a Holiról. Komolyan felfoghatatlan, hogy miért nem lehetett ott és azonnal a Balam Pichkarival indítani - el az egész promociót. A Badtameez Dillel helyet cserélhettek volna és kész, nem nagy fejtörés ezt megoldani. De hát whatever, ha már így alakult.

És folytathatnám azzal, hogy gőlsduadlű. Hogymi? Izé, segítsetek gyorsan szavakat találni, mert én már egy napja képtelen vagyok rá. Pontosan azóta, amióta ez megy, konstans, végtelenítve. Lehalkíthatatlan, ott kattog a fejembe, a nyelvemen, a fülembe, mindenhol. Szól és szól, éljen is Pritam, aki ezek után már 100%, hogy valami romantikussal fog előállni. Reméljük ennél jobb már nem lesz, az konkrétan bűn lenne. De azért tessék, imádom azt az oldalát is. 

Verdikt. A Balam Pichkari személyében megérkezett a modern, kortárs Holi-himnusz, amire rophatja (rophatná, ugye) az aktív tömeg beszínezve. Addiktív, dallamragadásos, energiabomba. Shalmali Kholgade pedig, aki a Pareeshannal tavaly több díjat is bezsebelt, annyira telitalálat, hogy azt gondolom, a következő Sherya Ghoshalt halljuk itt és fogjuk sokáig nem hiába - Vishal mellett. A képek pedig beszéljenek helyettem. Deepika igazán ömézing, és talán ez már az ő dala, vagy jobban, mert a Badtameez Dil Ranbiré volt, szóval ezzel az erővel itt ő lopja el a showt. Meg a szívemet - és a zene.    

Vishal-Shekhar in dö hausz. Végre. Valahára. Mert a bw filmzenékért felelős duó az első negyedévben semmit nem adott ki a kezéből, egy soundtracken se voltak ott, hiányoztak is na.

Most viszont, négy egész hónap akkut V-S elvonási tünet után a Gippi dalait szállítják ők. Tehát hivatalosan is elkezdték az új évet mégpedig ezzel az angol című (indiai?) dallal, ami kezdésnek nem rossz. Nagyon nem. Minél többet hallgatom, annál jobban begyere.    

Kiran Kamath picit mashképp képzelte el ezt, egy évvel ezelőtt a Valentine formában, de így van rendjén. Most Dj Chetas gondolta azt, hogy összelegozik pár bw romantikus balladát, melódiát, dalt, amilyen és ahogyan eddig még nem volt (sanszos T-Series támogatással).

És egyefene jól gondolta. Hiszen szeretjük bw humoros, szórakoztató oldalát, de a szerelmeses-szagos-szagás termékeit még annál is jobban. Ebben mester, tanító igazán, így nem is lehet nagyon mellélőni egy ilyen full lávlávláv mesáppal.

Chetas ennek rendje és módja szerint jött, látott, győzött. Tetszik-elem, és most nem kezdek el azon vitázni, hogy melyik a jobb, Kirané vagy az övé. Mindkettő szuper.

Ami azonban itt vicces volt, elmosolyodtam rajta, hogy a Sadi Galli önpromo befigyel azért, meg még egy Nautanki dal, de hát ki ne tenné a helyében. Az más kérdés, hogy Pani Da Rang inkább elfért volna bele, helyette. De ezen sem veszünk össze.

Amúgy meg sok kedvencet pakolt egymásra, egymás mellé a dj, ezért nagy piros pont jár neki,  viszont az is igaz, hogy az évben volt már ennél mashupabb.

Hallgatni tessék.