calacitra

Hogy az a fránya szív sosem figyel senkire, se rám, se másra. És Ranbir Kapoor pedig tud táncolni, hiába mondják de nem. Mert de igen, tessék a bizonyíték.

Na jó azért nem egy Shahid Kapoor bújt ki belőle a Yeh Jawaani Hai Deewani legelső dalbetét promójában, de azért ott van az a bugi, ami mellé még érdekes koreo'val megáldott, de tökéletesen kivitelezett (a bók) mozgás, mozdulatköteg is párosul. Maane naa.

A zenét szeretjük. Továbbra is. Hiszen a trailer alatt már sláger lett belőle, azóta fél India ezt várta Pritamtól, hogy vajon ott folytatja, ahol anno a Cocktailel, a Barfival, vagy csak idén a Race filmzene koronggal befejezte. A válasz egyszerű, de nem árulom el, hallgassátok meg ti is, és leesik majd. Egyébként a betét nagyon danszos, mókás, a koreot már kiemeltem, a színészeket pacsizom, valamint hát Deepika kék száriban nagyon my desi girl.

Ja és nem mondtam, direkt, hogy az utóbbi idők legjobb zenéje, mert azt a titulust ellopta közbe a Tum Hi Ho. Persze a műfajban van difi (az romantikusos), így azt nem, de az utóbbi idők legjobb party zenéjére joggal pályázik és el is nyeri. A Race 2 (azaz január eleje) óta nem volt ilyen nagyon bulizos trekk bwban, persze azt is Pritam szerezte. Ennyi.     

A nagy bw, Aamir Khan és Janit Lalit rajongó Alaa Wardi az 1992-es Jeeta Wohi Sikandar című hindi nyelvű mozi egyik filmzenéjét dolgozta fel nekünk itt a maga sajátos módján. Ahogy írja, ez az első indiai a capella próbálkozása, és szereti ezt a zenét, ezért is esett rá a választása. Király.

Érdemes is megnézni, hallgatni, ahogy a szájával, a kezével zenél, hozza létre a zenét, a jól ismet dallamot, miközbe énekel is, egészen tűrhetően, nem töri meg annyira a nyelvet, hogy ne lehessen ráismerni, vagy nevetni rajta. Csekáut.  

Persze most elfogult vagyok, már csak az okból is, mert imádom ezeket a cover cuccokat, amikor valami új értelmet nyer egy dal, más színt kap, de közbe megmarad eredetinek is. És különösen örülök akkor, ha egy ilyen jóság lesz belőle végproduktumnak, mint amilyen ez lett végül. 

Szerethető meg minden az ILNY legújabb táncdalbetét promója, akkora különösebb probléma nincs is vele, csak elfelejted kategória, erre holnap senki nem fog már emlékezni.

Zenében is volt minőségibb audiocuc ezen a soundtracken Pritamtól, messze nem tökéletes, de még így is üti a látottakat. Amikről elég nehéz eldönteni, hogy annyira lájti, hogy az már jó vagy éppen ellenkezőleg.

De tudjátok mi jutott még eszembe róla. Az, hogy Kangna Ranaut nem tipikus heroine alapanyag. Már. Vagy sohasem volt az. Azért volt, mert a Fashionben pár évvel ezelőtt tényleg lealakította a csillagokat is az égről, fakt, viszont az is igaz, hogy azóta aztán tényleg semmi.

És nagy valószínűséggel nem is ezzel a mozival fog visszatérni és jelöléseket behúzni, az emberek szívét újra megérinteni, őket megnyerni, hogy lássátok itt vagyok én még, lehet velem számolni. Arra várni kell bizonyosan. A helyzetét pedig csak nehezíti, hogy sok jó fiatal tehetséges színésznő indul bwnak, és akkor még a befutott, felkapott mai színésznők is ott vannak, járnak előtte. Lehet persze én írtam le, és sokkal rózsásabb, színesebb a története, mint ahogy azt lefeketefehéreztem. Remélem azért hallunk még felőle, és újra kijön neki a lépés, mert képes rá. Addig meg ilyen romkomokba (mint a TWM volt pl) viszi a szél.   

Miután megnéztem jöttem rá arra, hogy mekkora szarban is vagyok. Mert kérdés magamhoz, hogy fogok én így egy évzenét kiemelni a Nautanki Saalaból, ha lassan mindegyiket imádom, rongyosra hallgatom és szerelem szeretem all in.

A Draamebaaz pölö az elsők között volt azok közül, akik kapásból megtetszettek és azt mondtam már a legelején ez kell, ez piszokjó. De persze tudom, dönteni kell, bármilyen nehéz meló is lesz (felállítom a pro és kontra táblámat, voálá), azért majd a nyár derekán ki fog derülni, július elején, hogy a második negyedévben ki kerül fel innen, erről a fasza kis korongról a legjobbak közé, a listára.

Ehhez a dalhoz még annyit, hogy ha esetleg nem tűnt volna fel, egy Amitab Bachchan -cameo azért csak befigyel a videóban meg még maga a rendező is a kamera előtt pózörködik. Imádjuk, nem is mondhatnánk mást. Most sem.  

Van már IPL, sok a trailer is, meg csomó bw news, de ezek mind megvárnak. Az Aashiqui 2 filmzenéje viszont nem. A mai napon napvilágot látott soundtrack legerősebb kreditje most már teljes hosszában legyen veled, veled is. Mert Mythoon ezt igen odatette. De Arijit Singhről az énekesről is csak szuperlatívuszokba lehet áradozni. Évzene-gyanús yep, a végelszámolásnál a 20-as listán helye lenne. És, de csak lenne, mert még hosszú az év, jönnek új hónapok, új filmek, új zenék, kérdőjel, kérdőjel. De addig viszont nincs kecmec, az év első felének egyik legdesibb, romantikusabb, figyelemelrablóbb, elgondolkodtatóbb dalmeséje ő nekem. Csak becsukom a szemem...