calacitra

Akkor Sachin-Jigar évzenékben gazdag 2013-at. A zeneszerző páros ugyanis kezdi nagyon érezni ezt a dalkészítési dolgot, és el is kapták a fonalat.

Egyre több felkérést kapnak, de ami annál fontosabb a végeredmények is jönnek, amik jól szólnak, fülbarátok. Jóllehet díjakra nem elegek, meg amúgyse ők indulnak ott, az mások hazája, de ha így folytatják lassan-lassan odakerülnek valamelyikre, meg a színpadra, hogy elértek valami igazán nagyot. Persze a díjak túlértékeltek, én azok nélkül is bizton merem állítani, hogy velük még találkozni fogunk sokat és sokszor majd a közeli és távoli jövőben.

Addig itt egy refenciaanyag, dallamos kontent a Prabhu Deva-féle Ramaiya Vasta Vaiyahoz. Ami hamarosan a mozikba is beköltözik. Sálálálá-      

Az igazság az, hogy ez most nem úgy sikerült, ahogy talán azt szerettük volna. Ennél bizony az első negyedév jobban harapott, nagyobbat markolt, és többet, sokkal többet mutatott dalban mondva el. Mindenképpen egy visszaesés a második negyedév, annak össznépi bw filmzenetermése.

Elég csak a lejátszóra pillantást vetni, és szembeszökő, hogy kevesebb, mint 10 olyan zenét sikerült csak beválogatni - az első egy tucatjához képest, ami megállja a helyét ebben a hónapban, a többiekhez viszonyítva, azokkal szemben.

De persze a havi mérleg egy dolog. Az csak a kezdet. Hiszen, ami fontos, sokkal fontosabb ennél - az adott dalra nézve, az az, hogy ide beválogatva komoly esélye lehet arra, hogy később, az év végén ő legyen majd 2013 legjobb filmzenéje. Ami a mi szava járásunkkal élve, egyszóval: Az Évzenéje. 

És bármennyire húzom a szám szélét, vagyok csalódott a sok felsülés miatt, mert tudom, hogy van egy dal mind felett ebben a kilencben, aki ott lehet a végén, a végelszámolásnál a legleglegeslegjobbak között. Számolni is kell vele, halálkomolyan, és ha másért nem, ezért megérte végigszenvedni azt a sok audiokacatot, ami jött és jött és ment is fülön át, keresztül-kasul.

Azonban rajta kívül a többiek, a többi nyolc előtt is nyitva áll az ajtó. Hisz nem hiába, érdemtelenül jutottak el ők is ide. Kaptak egy nagy adag sanszot, amit maguknak is köszönhetnek nyilván. Mert ennyire jók, tapadnak, fülzsírtépnek, twistelnek, megénekeltetnek, megtáncoltatnak vagy éppen elgondolkodtatnak, és elrepítenek máshova. Ettől igazán bw ez a bw. Ezért is szeretjük. 

Mivanmég? A dalok előtt meg kell állni itt egy felsorolás erejéig a legjobb soundtrackeknél. Akik minden egyéb kommentár nélkül a következők lettek a második negyedévből: az első helyen a Go Goa Gone, a másodikon a Yeh Jawaani Hai Deewani, a harmadikon pedig a Nautanki Saala filmzene albuma, korongja végzett. Szuper.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell. Itt vannak, megérkeztek 2013 II. negyedévenek legjobb bw filmzenéi a dragontape közreműködésével. A lista személyre szabott, irtó szubjektív, szóval így tessék nekifülelni. Iszkoljatok hát.   

Unalmas és lassú - írják ezt sokan a pár napja vetített Looterara. Ami már csak azért is vicces, hiszen tudjuk, hogy az indiai aktív közönség tényleg nem ehhez, az ilyen fajta romantikushoz van hozzászokva, így érthető miért mondják azt amit. Nyilván az se elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben igazuk van, és fején találták a szöget.

Viszont egyúttal azt sem szabad és lehet elfelejteni, hogy Vikramaditya Motwane, a rendező korábbi munkája az Udaan se volt szélsebes, és történetgazdag, és maszalakistestvér, mégis egy örökzöld, egy klasszikus lett belőle, amire szívesen lehet emlékezni, és újra elővenni akármikor. Meg aztán várható volt, hogy itt sem fog kapkodni, hanem megint egy egyedi, egy unikum képkocka-néznivalóval áll elő. Pontosan olyannal, amilyen az Udaan volt, és amilyennek lefestik azért a Looterat is néhányan. Várjuk nagyon nagy szeretettel.       

Néha olyan kevés tud lenni ez a 24 óra egy napra lebontva. Mert ha az ember nem időmilliomos, akkor lehet 23 is az, mert annyira mindegy már, nem marad ideje semmire. Ez most csak azért jutott eszembe, mert még a korábbi Issaq dalpromónál tettem egy olyan kijelentést, hogy ott akkor és azonnal magamévá teszem a Sachinn Gupta, a Sachin-Jigar és Krsna nevekkel fémjelzett soundtracket, ami persze akkor és azóta se történt meg. De hát ilyen ez a bwpopszakma.

Ami pedig az Enne Unnet illeti. Krsna különszerzeménye a filmzenei-összesből, és Holi-dal. Nem himnusz, mert azt Pritam Balam Pichkarija érdemelte ki teljes joggal ebben az évben, de azért nyugodtan egy lapon elmlíthető vele. Fülbarát, egészen megszerettem, és ha addig élek is, de ezek után mindenképpen sort, napot, egy röpke fél órát fogok keríteni valahonnan, az életemből, hogy tényleg közelebbről is megismerjem ezeket az Issaq dalokat. Ha nem teszem, elfelejtem, elnapolom, nyugodtan szóljatok rám.     

Azért azt már most elkönyvelhetjük, hogy ma sem volt érdemes felkelni. Komolyan. Sehol egy Yeh Jawaani Hai Deewani dévédé kiadás. Leírom megint: sehol. Hát nagyon szomorú dolgok ezek. Mert eléggé vágom már a centit, számolom vissza a napokat a megjelenésig. Jóllehet tudom legbelül, hogy inkább csak a hó végén, a következő elején lehet majd számítani rá, akkor fog beesni, és felkerülni a polcokra. Viszont legalább a dal(os/táncos)betéteket megkapjuk, amiket jó is nézni is, meg nem is akarom nagyon. Legyen csak meglepetés. Persze könnyű ezt mondani. A Kabira is végigment, hiába tapadtam a pausera, hogy most majd most, meg most állítom le, de nem voltam képes megtenni és rányomni, hogy elég volt, elég volt belőle. Oh nem, megnéztem magamnak jól még az egyszer.