calacitra

Aki él és mozog Indiában az a Raanjhannat majmolja. Ezek után nem csoda, hogy sikeres is lett a film. Mind a kasszáknál, mind a kritikus tömegnél így van ez. Most az ost szerzője, a zenék felelőse AR Rahman dalolászik egyet, szépen, picit lötyögve, úgy bealvósan.Egy biztos, nem ez a toptoptop kedvencem az albumról. Ami meg a filmet illeti, Aanand L Rai nekem zsákbamacska, szóval nem vagyok elfogult, inkább a főszereplők miatt (Dhanush-Sonam) várom, ha várom is egyáltalán valamiért.  

A SEL lett az új AR Rahman. Sajnos.

A szebb napokat is látott megélt bw zeneszerző trió most éppen a D Day koronggal fürdött be csúnyán. Egy igazi évzene gyanús zenétől eltekintve egyáltalán nem estem hanyatt a soundtracktől. Sőt. Inkább csalódtam. Ennél ők 641798-szer is jobbat tudnak. Egyedüli szerencséjük lehet talán az, hogy maga a film előzetese nagyon aláz, nem kérdez, így lesz miért menni a moziba el. De, és nem miattuk.

Az őszintét megmondva nem ez a legévzenébb a Chennai Express albumról. De azért így se kell szégyenkeznie, mert szép darab, egyáltalán de nem húzza le az albumot, sőt, kifejezetten jót tesz neki azzal, hogy ez pofonegyszerű, minden modorosságtól mentes, nem mint a többi olykor.

Amiknél néha úgy érezni, hogy túl vannak spilázva, mert a Vishal-Shekhar is nagyot akart robbantani, hozni valamit, olyat, picit mást, mint eddig. Meg hát a nyomás is ott volt a kezeken, SRK filmről lévén szó és ez érezhetővé is válik.

Ettől eltekintve, ha nem mondtam volna még, a soundtrack fülbarát, a tavalyi AR Rahmani JTHJ-hoz képest sokkal több dallamtapadás-gyanús trekk bújik meg rajta. És én ezek közé sorolom ezt, a Kashmir Main Tu Kanyakumarit is. Hogy miért? Mert kapós. Hogy milyen?

A fogékony hangulata, a plébek énekesek tökéletes párosa, a desivarázsa olyan plusz, ami jól jön a mindennapokban. Van kisugárzása, kellemes, és lehet táncolni rá, a dalszövege is releváns, a Fifty-fifty har situationt pl. úgy megjegyztem, hogy nem is akartam.

A videóról meg még inkább felesleges sorokat koptatni. Abban tényleg nincs hiba. Működik nagyon. Egyszerűen nézeti magát. Még ilyet. Most már komolyan várom a következő dalbetét promót. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a címzenét a végére tartogatják, mégis puskapor és chartbuster szagú.             

YOYO!

És gondolom nem is kell mondani, mit jelent ez a négy betű. Mindenki tudja, hogy ez csak az indiai rapper Honey Singh lehet, senki más.

Aki a saját dalain kívül most már nem csak, hogy részesévé válik egy-két bw filmzenének (beleszövegel, ha úgy esik), hanem ott tartunk már, hogy kérem szépen ő maga írja (sokadmagával) meg énekli meg szerzi hozzá, a filmhez zenéket.

A most következő darab, a Kudi Tu Butter névre hallgató dal - a Bajatey Raho filmből - pont egy ilyen. Mert ha Honey nem lenne, ez a zeneszám se lenne. Miatta készült, készülhetett el egyáltalán.

És bár olvasom, hogy egyesek szerint uncsi, nuku party hard, de nekem egészen bejön. Jóllehet a Brown Rang sem volt táncparkettgyilkos fajta, mégis az a nagy kedvencem mindyoyoközül, nem a bulitrekkek. Szóval, akinek az bejött, annak ez is be fog.  Tetszikelem. 

Mint Rockynak az Eye of the tiger. Csak annyi pici különbséggel, hogy ez bw, a Bhaag Milkha Bhaag filmből való, amit ROM készít, Farhannal és nem Stalloneval, a zenét pedig a SEL szerzi. Premier két nap múlva, mindenki várja? Mindenki várja. Big B-re meg lehet irigykedni mert már látta sokadmagával.