calacitra

Melyik a furább? Az, hogy a SEL talán country beütéses bw dalt kreált, vagy hogy egy Aussie lány, nevezetesen: Rebecca Breeds is szerepel majd a moziban?

A válasz: egyik se.

Mivel a SEL a Senoritaval már bizonyított korábban, hogy a kooperáció nem ördögtől való a zenében sem, és lehet fűszerezni ott is határok nélkül, ha úgy van. Míg az 'Ausztrália jelenlét' sem újkeletű, hiszen köztudott, látva a filmeiket, hogy az indiaiknak bejön az az ország, sokat fogatnak ott.

Valamint nem kizárt, hogy Milkha Singh, a főhösünk tényleg elfutott odáig, vagy verseny és verseny között szepeseinikizett picit. És akkor 1:49. 

Ennek is most van az éve. Mindenki ezt dolgozza fel így vagy úgy. Most éppen a SEL volt a soron, akik a D-Dayhez készítették el a sajátos verziójukat. Bár ne tették volna. Mert nem, nem jön be. És nem csak azért, vagy főként nem azért, mert McCleary is megcsinálta már a Davidbe és sokkal de sokkal jobban, hanem anélkül, azt nem ismerve is gyengus, vérszegény, nem állja meg a helyét. Hol van, már, hova tűnt a SEL V POWER?   

Na ez még az előzőnél is desibb. Vagy mondjam úgy, hogy ennél indiaibb már nem is lehetne?! Mondom.

Egyébként ez is bejön. KK-t, a hangját csak szeretni lehet, és egy ilyen tipikus dalban meg is tudja mutatni, ami a torkában van. 

Végezetül pedig a dalbetétről és a színészi játékról meg inkább semmit, mint rosszat, ahogy azt mondani szokták.  

Ha valamikor időmilliomos leszek úgy a közeljövőben, akkor azért rávetem magam erre az Issaq soundtrackre (az is van). Mert mégis az a Sachin Jigar szerezte, akik csak az idén az ABCD, a I me Aur Main, vagy a már most örökzölddé érett Go Goa Gone filmzenéit szerezték. Meg sok mást is, de ez a három nagyon kiemelkedik a többi közül és még úgy egészben, nagy általánossagban is lehet velük számolni, akár évzene formában. Sőt, elárulom, valamelyik korong még negyedévének legjobbja is lett 1in1, voálá. Nagyon beindult (te)hát a szekér, amit az Issaq Tera sem állít meg. Teljesen rendben is van, igazi, egyszerű desi muzsika, Mohit Chauhannal a miki mögött. A klasszikusok nagy kedvelőinek pedig üzenem is, hogy most itt biztosan megtalálják majd a számításaikat. Nyugodt szívvel lehet hajtani rá. Ez nem olyan Slowly Slowly, meg ilyenek.     

Ha lehet hinni a Wikinek, akkor a 'Once Upon a Time In Mumbaii Dobara' Pritam 100. filmje, amiből zenei rendezőként veszi ki a részét. Magyarul: ő szerezte a zenéit mind a 100-nak. Bár ez ferdítés, hiszen tudjuk jól, hogy na ki, na ki, na ki a legnagyobb copypaste király bwban, ha dalokról van szó.

De ennek -  és minden roszmájúság - ellenére azért megérdemli a tapsot, gratula neki. Remélem ő is számolta, és tudja jól, hogy milyen kort, számot élt meg már eddig, és hol van a vége. A következő százas felőlem jöhet is. Mert nem tagadom, csomó chartbustert, évzenét köszönhetünk neki, amilyen a Pee Loon is volt, és ami pont ennek, az OUATIM első részének egyik legjobb, leghangosabb dalsikere lett.

Szóval akarva-akaratlanul a folytatásban is azt keresem már, hogy vajon újra sikerül e Pritamnak, és megint megcsinálja azt? Tud e egyáltalán duplázni, képes arra, hogy most is évzenével rukkoljon elő, ahogy akkor. Az biztos, hogy az utóbbi időben tényleg jó formában van, gondolom segített neki a filmfare is, hogy nyert végre egyet (a sok jelölés után) tavaly a Barfi korongért.

Na de ez, a Ye Tune Kya Kiya, kezdésnek nem is rossz. Desinek desi, de mind a 10 ujjamat nem nyalom meg miatta. Persze nem leszek mérges rá, ha nem jön össze megint egy Pee Loon, de valahol bízom benne, hogy tudja ez a 100., meg az előzményekkel is tisztában van, és újrázik. Az csodás lenne. Egyelőre viszont ez is tetszik a maga módján.