calacitra

Még ez az erősen felejthető Prague dalbetét se tudja elvenni a kedvem, ugyanis még ma enyém lesz a soundtrackje. Mostanában jelent meg valamikor, csomó trekkel a fedélzeten, ami csak arra vár, hogy közelebbről is jól meghallgathassuk maguknak. Úgy legyen. Egy évzene gaynús zenéje már van, tudjátok, erről a korongról való a hiperszuper Botal Khol, ájájó, szóval nem indul a nulláról, és előfordulhat, hogy még több ilyen ismeretlen nagyot karcoló, szóló gyöngyszem is akad a filmzenéi között. Persze nem vagyunk elfogultak és telhetetlenek, kezdésnek ez is megteszi. 

Ott hagytuk abba a Shuddh Desi Romancet még a trailer bevizsgálásánál, hogy csak akkor fog és tud majd igazán lekenyerezni magának, ha előáll valamivel, mit tudom én jó dalokkal, mert akkor még az övé lehetek, és elhiszem azt neki, hogy tényleg jó moziról van és lesz szó, csak legfeljebb az előzetes ment félre egy csöppet. Folyt.köv.

.

. 

Itt vagyunk. Ez már a jelen. És mintha olvasnának minket (ideje félni), vagy nem tudom, de a Sachin-Jigar nem alszik továbbra se, és komolyan számolni kell velük az idén. A Pritam, az AR Rahman, meg az Amit Trivedi pedig monnyon le. Mert ha őket együtt, stílus miegymás összegyurmáznám most, akkor kapnék olyat, olyan ízeket, mint amilyet az SDR legelső dalbetét promója, a Tere Mere Beech Mein kínál. És mégse egészen. Mert ez valami más. Azokhoz nem hasonlítható. De így szuper.

Welcome to egy falatnyi hindi broadway előszobájában, Sundhi és Mohit duójától. Legalábbis a refrén része engem arra emlékeztet, de lehet nagyon messze vagyok a valóságtól, az igazságtól és vaksötétbe tapogatozom, amikor ezt mondom. Vagy lehet a betét az oka ennek, ami összepókhálózta a gondolataimat, mert annyira jópofa a videó is, Sushant és Parineeti jodi, hogy akarva-akaratlanul belédmászik, és nem tudsz szabadulni tőle egyhamar. Bájos, és talán ez is a legjobb szó rá. Mellette azért bolondos is tud lenni: 1:49.

Szumma. Mindenképpen az utóbbi idők egyik legversenyképesebb, unkonvencionálisabb, desibb, leghangulatosabb dalbetétje ez. Kihagyni kihagyhatatlan.         

Akinek esetleg kimaradt az előző két poszt, annak itt van harmadjára a Nasha egyik legchilisebb, álomtelibb, leglazább daldarabja. És most már a hivatalos dalbetéttel, azzal együtt tekinthető és hallgatható meg. Szóval tessék csak másoknak is lailazni, ajánlott képkocka látnvaló jóság. Nálam pedig személyre szabottan egyúttal a nyár egyik legjobb bw zenéje. Sőt kötelező, bérelt helye is van az augusztus végére tervezett 'legjobb indiai 1nyári slágerek' lista felhozatalában.        

Komolyan úgy érzem magam, mint akit ott hagytak faképnél az oltárnál. Pedig még nem is hagytak. Csak gondolom, hogy ilyen lehet. Persze az sokkal alázosabb, és töményebb, és nem is akarom megtapasztalni. Elég volt nekem egyelőre ez a Lungi Dance. Mert hiába van meg a szerelem, kimondott szerelmem Honey Singh felé (vagy bírom SRK munkásságát és buráját), mert ez nagyon nem yo-yo. Egyedül maradtam, és akkor lehetek megint én a rossz, a kritikus, akinek semmi nem tetszik. 

Az egész mindenség még hónapokra vezethető vissza, amikor olvastam, hogy a Chennai Express zenei összeséhez dolgozik hozzá még egy dallal a népszerű rapper. És mondani se kell, azóta vártam izgatottan, hogy mi sül ki belőle. Pláne úgy, hogy pont ez a két ember összeáll, és mögöttük még ott a Vishal-Shekhar is. Aztán megjelent a soundtrack, amin hűlt helye volt ennek. Semmi jel nem utalt arra, hogy ebből mégis lett valami. Még néhány site le is hozta, hogy akkor wtf?

Végül mégis csak elkészült. A hír igaz volt. Pár héttel az ost után rakták ki. Egyfajta Rajnikant himnusz, meg tisztelgés, a munkássága, és ő előtt. Ami szép és jó. De ez engem hol és minek érdekel? Whatever. Ezért kár volt.

Azt hiszem úgy jártunk legjobban, hogy a filmzenei korongról ez lemaradt, és nem kapott helyet. Megmaradt ilyen promó zene. Annak oké, de ha valami többet reméltek annál, hogy ez most hype, és felkapott lesz, és mint a vírus terjed a szét neten, akkor eléggé benézték. Mert értem én, addig rendben van, hogy a déliség az új desiség, de mégis ebben pont a déliek menők, ők maguk, hiába is szenvedi túl ezt bw.

Verdikt. Nem kukába való. De majdnem.    

Az van, hogy a nagy melegre való tekintettel erre a hétre még több bw kontent óriáskanállal történő habzsolását írom fel receptre. És hidegen is ajánlom mindenkinek, hogy kövessen aztán, olvasson calacitrat, nézzen-hallgasson mindent, ami made in India, mert akkor a 40-es fokkreditek szállingózása majd meg se kottyan néki.

Kezdésként durvulunk is, lerakjuk gyors a hét alapjait.

Nem is akármivel. Nem is akárkvel. Nagy Bénk szövegel a miki mögött, miközben Srk imitátor Ritesh Deshmukh (biztos nem így kell írni) próbál vele lépést tartani inkább kevesebb sikerrel. El is lopja a showt az 'öreg', de hát ő már csak ilyen.

A filmről meg egyből az ugrik be, hogy Sujoy Ghosh készítette. Pont az, akinek a tavalyi év legjobb moziját Kahaanit köszönhetjük. És csak jelzem, hogy a két film között ég és föld a különbség. Annyira, hogy először el se akartam hinni, hogy mindkettőt ő csinálta. Pedig trú.

Na de tipli. Mert csomó más csodatartalom van és áll még előttünk, ami csak arra vár, hogy jól megizzaszon minket, jobban, mint hinnénk, jobban mint az időjárás. Start.