calacitra

Aj de nehéz elengedni 2013 kezét. Legalábbis bw zeneügyileg. Kell egy kis idő még, pár nap, amíg arról-erre rászokok. Addig viszont egy percig se bánom, hogy későn érő vagyok, a múlt megszállottja, addig, amíg az ilyen DJ Shadow mashupok vesznek körül. Jó is lett. Teljes maszáláság, van benne party, dráma, romantika-szekció, és mégse hullik darabjaira, vagy lenne a megszakítás miatt rossz érzésünk. De hát ezért bw. Ők értenek hozzá. Meg Dj Shadow is, aki a tuctuc elemekkel együtt is ezt a fasza mashupot hozta le közénk. Olyat, amiért lehet szeretni 2013-at, ugye Kiran Kamath!

Csak egy hajszálon múlt. Mert amikor már majdnem a Jai Ho legújabb és legérdektelenebb dalbetétjére váltott volna a kontentáradat következő posztfejezete, akkor Amit Trivedi kettőezertizenégyesített Sadi Galija (hasonló, eskűvös, és kanganaranautos) a semmiből felbukkanva, a mellékvágányon, a surranópályán beelőzte. És itt is van, itt találta magát, voálá.

Még szerencse, mert amúgy se jutott volna eszembe semmi arról, míg erről, a London Thumakdaról annál több. Amit már hallgatni is fülgyönyör. Amúgy a Queen c. film egyik betétdala, bár sokat nem nagyon foglalkoztunk vele eddig. Viszont az, hogy Amit Trivedi igen, az már egy felkérés meg felhívás a keringőre, hogy aztán mi sem maradjunk ki belőle.

És habár a zenei rendező le se tagadhatná, hogy köze van ehhez a dalhoz, attól még ez egy jó kiadós indiai wedding song. Amire szívesen lehetne is ropni. Fogják is azt hiszem. Teljesen joggal. Még nekem is esküvőhangulatom lett tőle. Ide is nekem a mennyasszonyt, meg a Sadi Galit és ezt mellé, aztán holtodiglan-holtomiglan evör.

Nem hiszem el, ha nem látom. Nem hiszem el, ha nem hallom. A WTF különkategória napi nyertese ez a One By Two dalbetét promó.

És aki tudja a választ arra, hogy mi történt Abhay Deollal, azzal, aki nem egy filmben csillogtatta már meg káprázatos színészi tudását, na meg a zenét jegyző Shankar Ehsaan Loyjal, akik ugyancsak nem ma kezdték, az küldje a helyes válaszokat ide vagy bárhova.

Mert kell valami logikus magyarázatnak lennie, találni arra, hogy ez a csoda itt hogyan születhetett meg egyáltalán. Nélkülezhető.

Úgy döntöttem most rövidre fogom. Egyrészt azért, mert inkább a lényeget olvassátok, meg hallgassátok, mint a rizsát. Másrészt azért, mert nagyon nem tudok mibe és miért belemenni. De várjatok ezt azért még kifejtem.

Szóval bw nem hagyott minket cserben. Hozta a kötelezőt, és még talán egy picivel annál is többet. Évzenék jöttek-mentek, negyedévenként jelentettük is őket az megvan, amikből bár nem volt nehéz kihozni a top társaságot, viszont pl a szívem szakad, hogy egy észbontó Mein Senti Hoon lemaradt így is.

De amik maradtak, azokat komolyan bárhol, bármikor, bárkivel. Ha koreográfiára nem is vagyok kapható sokszor, azonban dalszövegre, wannabe arijitsingheskedésre, plébek éneklésre annál inkább.

Verdikt. Jó év volt ez na. Vagy soha rosszabbat igazából. Jobbat azért nagy nehezen elviselnénk. De rendben volt, mind emberileg, mind szakmailag és évzeneügyileg. Erről már a saját fületekkel is megbizonyosodhattok a hajtás után.

Mit is kívánhatnék. Másnapot, embertelen mennyiségű tooh rázást, twsitelést, fülpornót. Bw már megtette, amit neki kellett. Most te gyere.

Tavaly divat volt, most meg idén már divatabb lett (nemcsak) bw filmzenéket fűszerezni csak úgy. Talán minden tizedik filmre jutott is egy mashup, ami nem sok, de pár évvel ezelőtt még azt se tudták ott, hogy ilyen létezik, vagy ha tudták, akkor nem volt ki csinálja.

Szóval, ahhoz képest nagyon bejött a számítás. Meg alapból sem butaság egy olyan országban ennek vállalkozást nyitni, ahol a filmek úgyis a dalokra épülnek. Van létjogosultsága.

És mégha nem is gombamód szaporodnak, de szép számmal szerepelnek, és kapnak helyet soundtrackeken, vagy külön, külön videóban, esetleg filmek végén, stáblisták alatt bevágva, a legjobb pillanatokkal aláfestve. Így kell ezt. De ha nagyon beindul a szekér, lesz ez másképp, rájönnek majd hogyan máshogy.

Addig viszont a képlet adott, ami egyszerű. Van 3-4 húzónév a szakmában, aki szakmázik, és adja a nevét ilyenhez, sőt nem is csinálja rosszul. Nyilván neki is van rossz napja, és az se utolsó, hogy miből dolgozik, de ha minden kirakó a helyén van, a helyére kerül, akkor abból mindenki csak nyerhet. Ő, a film, meg mi is. Annál jobb leosztás alig ha van.

A most következőkben a zenemaszalázás helyi nagykövetei adnak ízelitőt abból, hogy ők hogyan csinálják. Egészen jól. Hiszen csak és csakis a legjobbakat hoztuk el, és mutatjuk be.

Nincs is más hátra, menni előre fejjel a zenének, aztán ne lepődjünk meg, hogy ha az egy másodpercre jutó azonos ütemek összáma érthetetlenül kevés lesz.