calacitra

Na jóvan ám, visszadom a diplomám. A Baby Doll nyert. Az övé vagyok. És nem elég, hogy eredetiben rokkol, üti az összes eddigi létező bw filmzenét idénről, ergó évzene a drága ennyike, hanem még remix változatban: Dj Shilpi Sharma tolmácsolásában is úgy szól, hogy ahhoz képest egy pintnyi sör legurítása maga a herevasalás. Vagy valami hasonló. Kvázi az utolsó kettőt ki ne próbáljátok, viszont, azzal szemben a Ragini MMS 2 filmzenéjének gyilkos megunhatatlan óbébidolémiszonédijét annál inkább. És tényleg nem hiszem el, nem ismerek magamra, de nagyon adja. És lehet, hogy bármilyen feldolgozást készítenek hozzá, mert mindig tartja majd magát, de ez is a jó bw filmzene ismérve, nemde.  

Az utóbbi idők legértékelhetetlenebb filmzenéjét is tudni kell eladni. A Total Siyapaanal pedig értenek ehhez. Vagy közel állnak hozzá, a megoldáshoz. Egy biztos, Ali Zafar sokat köszönhet azért, hogy a szemünket ralbolja el a fülünk helyett most az Asha a továbbiakban. Ő egyébként nem tudta hovatette a zeneszakértelmét, nyilván elkapta a sajidwajid kórt, hogy ennyire nem megy neki, és nem alkotott semmi maradandót. De mondom, a cukiságrelét kiakasztó dalbetét promó a seggét megmenti, ja meg Yaami Gautam, aki annyira <3, hogy <3.  

Az van, hogy a Sunny-Honey duó együtt, páratlan párban se tudják túlüberelni a Baby Dollt. Megpróbálják bár, Sunny néz, néz és néz, YoYo zenét ír, dalszöveget szerez, ami idén nagyon megy neki, de nem adnak annyit, hogy letehetetlen dallamtapadás legyen a vége, a végeredménye a Chaar Botal Vodkanak. És egyelőre úgy néz ki, hogy ezek a party slágerek YoYo kriptonitjai, bár becsületére legyen mondva mindig kitalál, kitálal, és kreatívkodik. El is hiszem, hogy szeretik ezért, sokan, meg a helyi discoban is erre veretik fiatalék, magam sem ülnék, állnék egy helyben, ha a fülembe kerülne. Not bad. Minél többet jön vissza, annál inkább csápolhatnékom támad. Ti meg ne várjatok vele, a megnézésével, mert előbb, mint hamarabb törlésre kerül innen is, ha már kiszivárgott, rányomott valaki tökvéletlenül a megosztásra gombra.     

Egy sör nem sör, Párizs je t'aime, desi lányokat meg minden discoba. Ahogy ezt a zenét is. Amihez még alapozni se kell, hogy a táncparkettre csábítson. Anélkül is elcsábulok, akárhányszor csak meghallom. Pedig még csak kedd van. Magyarul Amit Trivedi ezt is feltette, Kangananak meg nagy drukk, hajrá, hogy sikerüljön már neki is végre valamit felmutatni. Éljen, éljen soká a királynő!

Ezt kikérem magamnak, Shilpa Shetty nevében is. Aki hosszú idő után újra képernyő kompatibilis állapotba kerülvén megragadta az első lehetőséget, ami az útjába került. Bár ne tette volna. Mert a Dishkiyaoon egyelőre nem lesz akkora coming back, mint amilyen Sridevinek az English Vinglish volt. Jóllehet a két színészőt sem nagyon lehet egy napon, lapon, alapon említeni. De azért Shilpat se kell félteni, mert megmutatta ő már, hogy mi az a bounce, persze ahhoz partner is kell, a vásznon, a koreográifában, a zenében. Egyelőre az ilyenre még várni kell, a magasdalbetétekre, tőle, de ami késik, nem múlik.