calacitra

A Kick filmzenéje kimaxolta a bw uborkaszezont. Ma már minden riksában arról megy a rizsa, hogy van ez az új dal, aminek angol a címe, meg az MBA szerezte. És amiben nem mellesleg a sztár: Salman Khan

 énekel. Mégegyszer mondom lassan és érthetően. Énekel. 

Na ez a Hangover.

Amit elsőre jómagam megbélyegeztem egy nem héthöznapi bw romantikus balladának. Miközben többszöri visszajátszás után be kellett látnom, hogy tévedtem. Hiszen minden modernsége ellenére, ennél indiaibb (megrajzolt, íves) nem is lehetne.

Sőt. Lelki szemeim meg füleim előtt már OSO emlékek cikáznak, vagy ez csak nekem üt be, és akarom érezni, úgy, mintha ez valami hasonló Main Aagar Kahoon-szerű epikus daldarab lenne most így 2014-ben...

Jóllehet hasonló magasságokig nem ér fel majd, és fogunk beszélni róla, tekinteni rá hosszú évek után, de azért az esélyt megteremtette magának, amivel most még rá is emelt, hiszen a dalhoz készült betét, klip sem az a fapados, és spar-budget kiadás, nézzük is. Nézzük. Vagy 6247x megnéztük már.

Nyilván, ahogy az sejthető volt, ezt a dalt nem Shreya Ghoshallal adják el. Hülyék lennének, ha mégis. Mikor - a pletykák szerint Sonu Nigam indokolt-indokolatlan(?) lecserelése után - Salman Khan úgy szállt be a bw-i zenebizniszbe, hogy azt senki nem látta előre jönni. Teljesen meggyőzően, igazi FŐNÖK-ként, és az új szerepkörében is atombiztosan megállva a helyét. Aki mást mond, az most tényleg a trollok zunigája.

A betét pedig? Frenetikus. Semmi extravaganza (hah), csak színpompával, letitsztult koreoval, és egy hihetetlenül meglepően vállalható és müködő kémiával operáló jodival az élen. Jacueline és Salman együtt piszok jól festenek. A fene se gondolta volna. De hát ez a meglepetések dala. Itt minden a helyén van.

Akarjuk is azt a másnapot. Évzenerelé kiakadva. ♫Hangover Teri Yadoon Ka, Hangover Teri Batoon Ka♫. 

AR Rahmant van miért méltatni a LHDD filmzenék kapcsán, de azért butaság lenne azt állítani, hogy ez aztán mérföldkő (az ő életében, bwban), és olyan, amilyenben még az idén nem volt szerencsénk, és részünk tőle. Gondolok itt elsősorban a minőségi létrára. Mert a soundtracken megtalálható baromi erős kreditek mellett simán ott vannak a meg-megbujó átlagosabb, nem sok vízet zavaró felvételek. Amilyen a Beqasoor is. Not bad, és filmben ez majd biztosan jól fejti ki hatását, akkor és amikor kell, de anélkül nem túl szép ahhoz, hogy szép is legyen. 

Ja és a poszterét már nagyon keresem, aki talált egyet, ordíbálhat. A falamon ilyen még úgy sincs, a többihez pont passzolna.

Meghallgattam. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Aztán mégis olyan volt a HSKD legújabb dalelőzetese, mintha semmit sem akarna megváltozni. Vagy engem megváltoztatni. Nem éreztem, hogy különösen nagy hatással lenne rám, akár a fülemre, akár a lábamra. Egyszerűen elmarad a varázslat, amiért a Sachin-Jigar a felelős, és adós vele, sok van már a számláján. Húzom is egymásután a strigulákat a kihagyott ziccerekről, és ezt is csak a refrén menti meg igazán, na meg a látottak.

Tökre kiesett már ez a Youngistaan, hogy ez is volt az évben, meg bemutatták. Az rémlik, hogy anno se voltam tőle elalélva úgy mindenhogyan, és aztán valahol, valamelyik ponton szétmentünk. Nem volt túl acélos, még zenében se, ennek ellenére most a Shree-Isshq féle himnusz kivívta magának a saját napi egy posztot. Szó se róla hétvégére még ez is jobban csúszik. Pedig. Na de hajrá fiatalság!  

Álmomban ez sokkal perfectebb volt. Legalábbis akkor, amikor elképzeltem, hogy milyen lenne egy Ek Villain dalokból összegereblyézett mesáp kisvállalkozás. Erre DJ Shadow kapitulál. És a füleket teljesen érthetetlenül otthon hagyja meg cserben. Nem ezt vártuk egyáltalán, ha várhattuk. Ilyen és ehhez hasonló filmzenék nem palvinbarbarák, hogy nap mint nap vele találkozzunk (az interneten), mert mindenhol ott van, róla szól. Persze a szám nekem is nyitva maradt, csak nem azért. A csodálkozás negatív formája vetült az arcomra, mikor a végére értem és kerestem valamit, ami pont nincs benne. Vakvágány, de soha rosszabbat azért.