Meghallgattam. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Aztán mégis olyan volt a HSKD legújabb dalelőzetese, mintha semmit sem akarna megváltozni. Vagy engem megváltoztatni. Nem éreztem, hogy különösen nagy hatással lenne rám, akár a fülemre, akár a lábamra. Egyszerűen elmarad a varázslat, amiért a Sachin-Jigar a felelős, és adós vele, sok van már a számláján. Húzom is egymásután a strigulákat a kihagyott ziccerekről, és ezt is csak a refrén menti meg igazán, na meg a látottak.