calacitra

Tutira duplikálom vagy önismétlem magam századszorra már, de ha meg nem, akkor nehezen tudom elhinni, feldolgozni... a tényt, hogy a Love Aaj Kal (2009) örökzöld, kultikus, klasszikus, 4évszakos slágere még nem tűnt fel a blog hasábjain legalább egy picinyke posztban. What the f*? Vállalhatatlan és el is süllyedek szégyenemben gyorsan, már csak azért is, mert ha engem kérdeztek, akkor a bw filmzenetörténelem ékköve, csúcspontja, krémje ez a dal, ez az egyik. Olyan, amit a valaha volt legjobb bw dalok között tartok számon. Nem csak a kedvesem (heh), egy kedvencről van szó, hanem úgy gondolom több annál, hiszen minőségileg is minőségi. Benne van minden, amit egy jó party, dansztrekknek tudnia kell, és érdemes. Unalomjáratok kilőve, dalbetétje pedig minden rúpiát megér. Akármikor bármikor, mindig jöhet. Most például? Most például. 

Ha már neked is eleged van a felhőkből, a viharokból, a jégpotyogásból, akkor itt a helyed, hallgasd a Lootera egyik filmzenéjét, Amit Trivedi jóvoltából, ami most már dalbetét formájában is megtekinthető, check.

Varun és Pakhi lávsztoriját öröm nézni, miközben a zene hatására a világ összes baja eltörpül, majd elvész, mintha nem is lett volna soha, de soha. Nagyon egyszerű, varázslatos daldarab a Sawaar Loon. Ami elsőre még nehezen adja meg magát, de később, a visszajátszások során egyre szerethetővé, szerethetőbbé válik. Igazán fülbarát, de azért nem évzene.

AT remélem ennél csak jobbakat hoz majd a korongra. Meg annál is, amit a legutóbbi Bombay Talkiesra szerzett mind, bár az nem lesz nehéz, eléggé harmatgyenge lett. Ha viszont most itt a Looteranal az év eleji Kai Po Ches formáját veszi elő, akkor nincs harag. És ne is legyen.     

Ők ketten, egymás mellett, ahogy megnyitották a Cannes-i filmfesztivált még pár nappal ezelőtt. Leo olyan amilyen, de Big B-t alias Amitabh Bachchant különösen nagyon jó volt ott látni és hallgatni. Az persze kár, hogy erre csak ritkán kerül sor (most is a szülinap miatt) a feszteken, de ennek is lehet örülni, meg kell is, hogy van bw jelenlét így vagy éppen filmeken keresztül. 

A hirtelen jött rögtönzött zenetartalmi estimesék bw kiadását egy egészen különleges darabbal zárjuk most le, ami egyrészt felteszi a koronát az eddigiekre, egyfajta hab a tortán, másrészt pedig nyílt titok, hogy a legjobb az összes mindközül. Ez pedig nem vagyon más, mint a Raanjhanaa címzenéje, AR Rahman, a maestro utóbbi idők legklasszabb munkája, ic fakt.

Bár azért nem a legjobb, direkt kerültem is ezt a kifejezést rá. Mert ez még mindig nem az az AR Rahman, akit annyira szeretünk, szerettünk meg azokért a bizonyos dalokért. De ebben a title songban pont az a jó, hogy mintha hasonlítana azokra (a tum takban is volt valami), lenne benne egy kicsi belőlük. És talán el is indul, aminek el kell. ARR végre megtalálja a számításait, dejódeszép is lenne, mert hiánycikk lett már, nagyon hiányzik bwból, az ő dalai igen. Mert a JTHJ minden volt csak nem ARR anyag. Sem minőségben, sem sehogy. A Raanjhanaa még lehet. A reményt ne vegyétek el, köszi, a soundtracken legyen a világ szeme. 

Dhanush meg király, a Khanok félhetnek, elbújhatnak, szevasztok. Oké, én bekajáltam ezt dalbetét promót, meg az egész koreográfiát, pattogok itt a székben, mint kukoricaszemek a mikróban. 

Amit Trivedi, ki más? Ő fogja a Ghanchakkar filmzenéit szállítani majd nekünk. És amilyen eszement, abszurd az egész mozi, ahogy arra már a trailernél kitértünk, úgy pont olyanok lesznek maguk a dalok is. A Babu egyelőre, első-második fülre nem évzene-sanszos, de van benne valami, amitől nehéz szabadulni tőle, letenni, odébb tolni, hogy most nem kell, ennyi elég volt mára. Mert nem. Na mégegyszer. A #tgif legyen veletek.