calacitra

Még a végén kötelező képkockalátnivaló lesz ez a Shuddh Desi Romance. Pedig ki hitte volna azok után, amit az a trailer nyújtott? De most mégis azt érzem, mintha maga mellé állítani és győzködne arról, hogy ezt nem szabad kihagyni, jó lesz majd. És ezt nem is más, mint a delbtetétei mondatják ki velem, amik szuperül szuperálnak.

Amik mind látványban (1:28) igen erősek, valahol pl. vissza is köszön a BBB érzés, nem véletlenül, hiszen a rendező ugyanaz. Míg Jaipur és Rajasthan szép helyszínek, meg tetszik az is, hogy ennyire desi az egész.

De másrészt mind dalügyileg is nagyon rendben vannak. Itt és ezt a Sachin-Jigarnak köszönhetően elsősorban, akik a Tere Mere...-t követően sem estek túlzásokba, és azt az egyszerű, fűszeres, hazai ízeket csomagolják be újra és adják neked a fülbe, amit nehéz is, lehetetlen visszautasítani. Made in India 100% meg bio meg natúr, de azért ilyet se hallani sűrűn mostanában bwból. Catchy.  

Ez a film még mindig olyan jól néz ki, mint első blikkre. És most még dal is akad hozzá, egyenesen Shantanu Moitratól. Hogy kitől?

Na igen, ő róla is keveset beszélünk, pedig ugyanolyan zenei rendező, mint amilyen, VS, Pritam, vagy a SEL. Jó oké, nem annyira (köz)ismert, nincs egy évben 736148 filmzenei albuma. Igazából egy kezemen meg is tudom számolni, hogy pontosan mennyi is az annyi 365 napra lebontva. De nem is ez számít. Hanem a végeredmény.

És abból csurrant-cseppent egészen sikeres anyag is. Mert élete talán eddigi legnagyobb ilyen bw zenei sikere volt, lehetett a 3 Idiots soundtracke, amit ő készített, nem más. Márpedig az a score annyira rendben van, hogy minden idők legtöbb bevételét hozó bw filmje a bizonyíték rá. Ergó, a jó dalok teszik a filmet.  

De éljen az aktualitás. A Madras Cafe filmzenei összeséséért is ő felel most. Úgy látom, idén eddig az Inkaarhoz szerzett dalokat. Viszont abból csak arra emlékszem, hogy szépek voltak. Meg kevesek. Hiszen egy zene se került fel onnan évzenének az eső negyedév legjobbjai közé. Ójaj. Ám itt az esély javítani.

Az az egy biztos, hogy akármit csinál, nálam lehúzni nem fogja a Madras Cafet. A trailer eladta örökké. Ez itt, a Paponnal elénekelt Sun Le Re se váltja meg a bw zenei világot, de nem is kapcsolok át másra, hogy nem-nem akarom hallani. Mert rendben van, bár a szemem inkább kattog rajta.      

Ha Deepika nem vezette volna fel ennyire édesen itt (1:20), hogy ebből a fantasztikus riszpektrajini dalból videó is készült, akkor talán soha a büdös életbe nem vettem volna rá magam, hogy valaha is elé kerüljek, elém kerüljön, tehát megnézzem magamnak jól közelről, és még még közelebbről. Elmondtam, hogy mennyire nem adja magát ez a dal, nem is értem miért készülhetett el egyáltalán. Miért pont most? Miért pont a Chennai Expressbe? És akkor miért nincs YOYO Honey a videóban? Vagy feltűnik és én nem vesttem észre. Pedig figyeltem nagyon, megnéztem kétszer is, hogy majd magával ragad a lungidancelungidancelungidance gépszíj, de nem kapott el. Miközben a videóval semmi bajom nincs, vagy van, de pl Srk olyan jól néz ki benne, mintha leadott volna egykét évet. Deepika meg gyönyörű mint mindig, bár az arcán azt is látni, hogy ő se érti, mi a fenét keres itt. Remélem legalább sikeres lesz, hogy engem meghazudtoljon, bemutasson nekem. Örülnék neki ha így is lenne majd, de attól még ezt nem fogom szeretni, nem vagyunk egy súlycsoportban. Mert én a jó a bw dalokat szeretem. Ő meg...

Van ez az elméletem, miszerint hogy Prakash Jha filmnek ne a zenéjét nézzed. És ez úgy néz ki most sem dől meg, mert a Satyagrahara is pont ráillik, ahhoz megint passzol sajnos. Hiába is a nagy kedvenc Salim-Sulaiman közreműködése ebben az esetben, mert sanszos, hogy idén se fog évzenékben roskadni PJ filmje, annak soundtrackje. De mondom nincs ebben semmi rossz, meg semmi meglepetés. Ezt vártuk, ezt kaptuk. Ettől még elhiszem, ha valakinek átjön. Nekem inkább az üzenete miatt fontos, fontosak az ő filmjei. Olyan ő, mint a zenében AR Rahman. Kicsit több, kicsit kilóg, de desipowaaaa. Elképzelni sem merem, tudom, mi lenne akkor, ha egyszer tényleg jó dal(oka)t pakolnának a (film, jelenetek) segge alá? Winwin. 

Ha filmes blogot írtok, vagy fogtok, akkor itt egy jótanács, legyetek elfogulatlanok, rajongjatok, mert ellenkező esetben juthattok el oda, ahova én a Chennai Express legújabb dalbetét promójának nézése/hallgatása közben, hogy mást mond a szívem, és mást az eszem, ami azért nagyon nincs rendben.

Egyrészt vallom, hogy ez talán az egyik leggyengébb láncszem a soundtracken, a Vishal-Shekhartól. Hiába is énekli Srk ide vagy oda, ez kevés, - mint magyar klubcsapat az EL-ben. De ha mégis valami romantikusra vágyakoznál (szomorú vs boldog), vagy ilyet akarsz arról a korongról mutatni a barátnődnek, akkor a te helyed ott van, ahol Titli, nem pedig a Tera Rastaa Chhodoon Na. Az jobb döntés, a Titli jobban teljesít. Nem utolsó sorban még a dalbetétje is királyabb.

De hiába tudom, hogy ez nagy helyzet, ez van, akkor is szívecskéket, több tucatot posztolnék ki most, akkor, amikor csak azt látom, hogy feketefeketébe #000000 öltözve az ősz hajnalán, a falevelek szakadatlan potyogása közben Dee és Srk táncolnak (1:25-27 BEST), OSO dejavut varázsolnak a képernyőre, amit nem lehet már se magyar, se india szavakkal leírni. Látni kell. Elolvadok. 

Egyébként meg nem tudom észrevettétek-e, de mindjárt itt augusztus 9. Pedig mintha csak tegnap láttam volna először a trailert. Hogy megy az idő...