Ha filmes blogot írtok, vagy fogtok, akkor itt egy jótanács, legyetek elfogulatlanok, rajongjatok, mert ellenkező esetben juthattok el oda, ahova én a Chennai Express legújabb dalbetét promójának nézése/hallgatása közben, hogy mást mond a szívem, és mást az eszem, ami azért nagyon nincs rendben.

Egyrészt vallom, hogy ez talán az egyik leggyengébb láncszem a soundtracken, a Vishal-Shekhartól. Hiába is énekli Srk ide vagy oda, ez kevés, - mint magyar klubcsapat az EL-ben. De ha mégis valami romantikusra vágyakoznál (szomorú vs boldog), vagy ilyet akarsz arról a korongról mutatni a barátnődnek, akkor a te helyed ott van, ahol Titli, nem pedig a Tera Rastaa Chhodoon Na. Az jobb döntés, a Titli jobban teljesít. Nem utolsó sorban még a dalbetétje is királyabb.

De hiába tudom, hogy ez nagy helyzet, ez van, akkor is szívecskéket, több tucatot posztolnék ki most, akkor, amikor csak azt látom, hogy feketefeketébe #000000 öltözve az ősz hajnalán, a falevelek szakadatlan potyogása közben Dee és Srk táncolnak (1:25-27 BEST), OSO dejavut varázsolnak a képernyőre, amit nem lehet már se magyar, se india szavakkal leírni. Látni kell. Elolvadok. 

Egyébként meg nem tudom észrevettétek-e, de mindjárt itt augusztus 9. Pedig mintha csak tegnap láttam volna először a trailert. Hogy megy az idő...