calacitra

Mielőtt még félreértitek nem akarom magyarázni a bizonyítványt, amit a Hawaa Hawaai sundtrackkel Hitesh Sonik elkövetett, de már az elején leszögeztem, hogy azért valamilyen szinten örülnék neki, ha ez a film nem csak és elsősorban a zenékről szólna, hogy azok milyen de ilyen hangzatosak. És a végeredmény ehhez dukál is, mintha imáim meghallgatásra találtak, így legyen ötösöm a lottón aztán. Persze nem kuka az egész úgy ahogy van, csúfos meg minden ilyen, hiszen a címzene is címzenébb is nem lehetne. Van benne szépség, jóság, megannyi érzelem is szorult belé plusz, igazán a szívünkhöz nőtt. De azért mindent összevetve azt a filmet láthatnám már inkább.      

Item-boy készültség vigyázz, kész, rajt. Avagy egy férfi színészekkel készített item number bwban, Fuglyban, meg attól. No, ilyet is régen láttunk már. Hiánypotló is, persze csak addig, amíg meg nem nézed. Hiszen ezt is inkább a nevek adják el, semmint a zene vagy éppen a koreo és környezet kft.

Mert tessék megkapaszkodni erősen, az ételt lenyelni, az ajtót-ablakot becsukni, hiszen nem egy, hanem mindjárt kettő bw szupersztár adja le az éveket, kerüli ki a villanykörtéket, ragad fegyvert a szórakoztatás meg a mi kedvünkért. Nevezetesen Salman Khan és Akshay Kumar.

Hell no! Pedig ez fuck yeah! Vagyis lehetne igazán nagy durranás, de aztán nem lesz belőle. Salman is bedurcizott közbe a hírek szerint, hogy Akki ott ugrált mellette végig. Azért ő ehhet nincs hozzászokva, nem hiába az O Teri-ben még elviselte a fiatal srácokat, de Akki már más tészta. És ha már itt tartunk ég és föld a kettő között a különbség. De leírom képletbe érthetően:

O Teri item number > Fugl item number

Értjük? Nyilván. A Dal meg YO-YO-s. Onnan. Már-már megszoktuk. Megszokhattuk. Ez az ő éve. Miközbe ennek ilyen Lungi Dance mellékíze van, nem is finom annyira, bár azért tapad, próbálkozik. Csak sajnos a megvalósításba, már ami az item numberbe becsúszott kis gikszereket illeti (magyarul, hogy nem jó) elvesz elég sokat az értékéből. Nem is lesz nézős tovább, legfeljebb a filmzenét tartom meg magamnak és a gyerekeknek az utókorra. 

Igen, mert Arijit Singh túl van értékelve, és Mohit Cahuhan is legalább annyira jó énekes, amit a soron következő Sajid-Wajid által szerzett Heropanti dalelőzetesben meg is villant, hogy van miből. Mi meg csak nem hiszünk a fülünknek. Hiszen ez tetszetős daldarab a négyzeten. Ejha. Még a végén a teljes soundtracket is kénytelen leszek magamévá tenni.

u.i.: Holnap hétfő, a szerelem se gyógyszer már, ahogy az látszik, szóljon is a Tabah, így vasárnap estére.  

Egy név nem név? Akkor legyen kettő. Pritam, és Arijith Singh. Akik a felelősek azért, hogy most a szakadó esőben is dalt dúdolni van kedvem meg úgy általában jó a kedvem. És lesz is még. Akárhányszor csak ezt a dalt, dalelőzetest veszem majd a magamhoz, a füleimhez. Ergó a Holiday (a Thuppaki remake) filmzenéi magasan magasak mindennél. Hasonló hiperszuper folytatást is nekik, meg magunknak. Ha már ennyire el lettünk kényeztetve mindjárt az első két dalmorzsával. A léc is nagyobb már, mint én. Nézegessétek, azt csábuljatok el.

A dalbetétről meg csak annyit. És hogy vette le azt a szemüveget? wow...

Az van, hogy nem tudunk fogást találni a 2 States dalokon, ami talán unalmasnak is hathat, mármint az állandó körberajongás, elélvezés tőlük, de bizony ha úgy van, meg kell hajolni, kalapot kell emelni, és be kell vallani, hogy ami jó, az jó. És ez az. Mert a Hulla Re se különb a többi daltól. Aztán meg mégis. Mikor jön már a film?