calacitra

Meg kell adni a nyárnak, amit megkíván. A punjabi életérzést zenében kimérve egy bw filmben. Amit titkon mindenk csak Kriti Sanon miatt nézett meg. Ha nem éppen a felxibilis Shroffra jár az agya. Ez a The Pappi song a Heropantiban. Ahol a dalbetétek attól jók mert jók. És azok is lehetnének önmagukban, alapjáraton, még úgy is, hogy TS nem mutogatná magát tök random, mert olyanja van. El kell adni értem én (meg a 6 az 6, vagy több, nem veszem el tőle), csak nem így. Hisz a Manj Musik és Raftaar, meg az ooooooo gondoskodik arról, hogy a fülünket is levegye a lábáról. Persze látványnak se utolsó a dalelőzetes. Próbáljátok ki. Hajtsatok utána.      

A végén a csók azért...

Ezt most tényleg olyan lesz, hogy vagy megszereted vagy megutálod. Itt az 5 másodperces szabály nem ér, 3 napod van rá, aztán eldől hova is tartozol majd, melyik táborba. Vagy hova húz a szíved? Vagy a fejed? Vagy éppen a füled? Hello szia, ez itt a Culler Tune. Himesh első dala a Humshakalsból. 

Nekem személyre szabottan lehet megvan az új csengőhangom (hah), miközben idegesítő, és idegesítően jó meg dallamtapad. Dúdolni tökéletes, és ha sokat nézem még a dalbetétet hozzá, akkor lehet a koreo is menni fog. Pedig elég nehéz diónak tűnik.

Summa. Nem tudom ki találta fel, de az év egyik legragadósabb, legkönnyebb, legfrusztráltabb táncmozdulata díját simán hazavihetné. Előnye viszont, hogy még ülve is lehet táncolni. ÜLVE.

Persze zért még barátkozni kell vele, de neki áll a zászló. Különösen a refrén előtti játékosság (0:51-nél) nagy indozsjság faktor. Ti meg maradjatok gyerekek. #presummer

Ha nem tudnánk, azt mondanánk viccesen, hogy az Ek Villain a rendezőn, Shraddha Kapooron kívül már csak úgy hasonlíthat jobban az Aashiqui 2-re, ha a filmzene is családban marad. Hát maradt. Mert azokat többek között ugyanúgy a Mithoon és Ankit Tiwari trió szerzi, ahogy az egy évvel ezelőtti, azóta sok díjt magávéá tett soundtracket is. És hát ez hallatszik (látszik) is, mert kábé olyan, mintha annak a folytatása lenne.

A Galliyan legalábbis arra emlékeztet nagyon. Ami nem baj, de hogy elég lesz ez második nekifutásra is, az kérdés. Pláne úgy, hogy Ankit Tiwarit, a dal szerzőjét és előadóját letartoztatták pont ma, amikor ez a dalelőzetes is publikus lett mindenki számára. Persze ilyenkor az ember nem erre gondol, nem ezt nézi, és hát a dal van is annyira impozáns és addiktív, már ha ez a jó szó, hogy eszedbe se jut semmi rossz, semmi más. Csak vele együtt lélegzel és nézed a gyönyörűen fényképezett képkockákat előtted.

Egyébként pedig Pritam is majd kiveszi a részét a dalokból. Juhuj. Shraddha for hercegnő. Bár Kriti Sanonban ellenfelére akadt, fel kell kötnie. Jóllehet még mindig <3.

Ti éreztek valamit? Vagy átjött? Nálam semmi. Egyáltalán de nem lett urrá rajtam a partyzhatnék. Badshaht picit sajnálom is ezért, hogy ehhez adta a nevét. De a Fugly zenék eddig se a földöntúli magas dalokról szóltak (másról se nagyon). Már az item song is karcsú volt, a Dhup Chik meg maga a tömény unalom. És ennek elvileg táncparkettre kéne csábítani. Hát nincs az az ital, se. Első fülre 14362x a Blame the Night, mint ez.  

Ha azt hittétek, hogy a megalakuló parlament a nap legnagyobb dobása, hát nem. Mert a Purani Jeans dalelőzetese az, a Yeh Dosti, Ram Sampath szerzeménye, ami elvakítja, és bearanyozza a szombat nélküli, de két péntekkel megspékelt hetet, hogy az legalább elviselhető legyen. Kitartást én meg bw persze, ezzel kívánunk nektek is a hosszú hétvégék utáni hosszú hétre. És hogy lássátok-halljátok nem a levegőbe beszéltem, minden rúpiát megér, fülbaráti.