calacitra

Nem hiszitek el, de már megint bűnöztem. Csak egy kicsit. Amolyan zugnéző volnék. Mert elterveztem a napokban napvilágot látott teljes kiszerelésű 2 States dalbetétekkel kapcsolatban, hogy mindenféle megnézés nélkül kiposztolom ide, hátha valakinek kell és nem tudna uralkodni magán. Erre megnéztem, nyilván. MINDEGYIKET! Na ezek közül is küldöm mindenkinek most, de főként a szomszédnak, meg annak a szomszédjának és a szemközti családjának, az utca túloldalára is az Offo-t! Szipiszuperség.

Ha.. it’s all about life
It's all about fellas in yaari
Ha.. It’s all about mere dost ki gaadi
Hey.. hey.. hey.. hey..
Friends forever an ever!

Ha Yo Yo, akkor jó jó. Az mindenkinek. De főként a füleknek. És tényleg nem tudom, hogy milyen évzene világklasszis gyorstalpaló szakon vett részt meg végzett egy év alatt, de mintha kicserélték volna az énekes, rapper, szöveg és zeneszerző Honey Singhet.

Úgy hozza ki magából, kisujjból ezeket a slágereket, mintha legalábbis nem lenne holnap. Felsorolni is nehéz, két kezünk is kevés rá, hogy miket és mennyit adott már csak az idén nekünk, eddig, de ha van még ott, ahonnan ezek jöttek, hát jöjjenek, nagyon nem ellenszegülök. ha már ennyire megy, fut, a szekér.

Most pl. a Fugly c. film egyik dalát szerezte ő. Vagy azt is, a következőt a sorban.  A Banjarey talán a tavalyi Kudi Tu Butter féltestvére lehetne. És ahogy az, ez is nyárzenére hivatott, fel is terjesztem annak, de azért az évzene különversenyben sem kell félteni, az ellenek már izgulhatnak.

A betét pedig, inkább nézzétek.

Ez most hülyén fogja kivenni magát, és tényleg nem Sajidék meg a Humshakals találta fel a spanyolviaszt, de mikor néztem először ezt a dalelőzetest azt gondoltam, hogy megérkezett 2014-ben az első igazi 100%-os DESI dalbetét. És hogy miért kellett erre ennyit várni? 

Miközben tudom a választ, hogy nem, és nem ők az elsők, de aztán nézed, és olyan mintha korábban nem láttál volna egyet se. Már ami komolyan ezt az évet illeti. Próbálom is visszakövetni, kikockázni, hogy mi volt, de ez valahogy felülír mindent. 

Pedig a Piya Ke Bazaar Mein egyáltalán de nem jó dal. Inkább a klip, a hozzá alá mellé készült betét a csalogató és attól is lehet elcsábulni, ha valamitől tényleg lehet. Színes, táncos, móka, kacagás, jó nézni, viszont azért legyen jobb ennél is még az idén, mert nem jön át úgy, ahogy ezt Indiában szakértik. Ez tesco gazdaságos kiszerelés változat. 

Az van, hogy az Ek Villain per pillanat egy okosabb Aashiquinak felel meg. Olyan mintha a folytatása lenne, ahol minden kap még egy plusz réteget. Hiszen a történet már több lesz mint egy románc, Shraddha is szebb lett 365 nap alatt, meg egy ellen is képbe kerül, sőt még még még szép szívfájdító dalokkal is csurig lesz töltve, ilyenekkel mint a Banjaara akár.

Amit Mithoon szerzett, Arijit Singh helyett  Mohd. Irfan dalolássza el, és nagyon nagyon nagyon közeli, rabul ejt, hozzád szól, megérint, de mégis egy Tum Hi Hotól hátast dobtam, ettől meg nem.

Talán a hype, a túl magasra feltett léc miatt marad ennyi és nem valami frenetikus élmény. Vagy az s lehet, hogy én vártam azt, amit már előtte is megadtak. És tudom, hogy tudnak olyat.

Persze ha helyén kezeljük, és nem kezdjük el azonnal összehasonlítani iksz és ipszilon évzenékkel, akkor ez van olyan lebilincselő, hogy magával ragadjon. Sőt meg is teszi.   

Amit Tridevinek ott a Hungama, Pritamnak a Blame the Night, most pedig AR Rahman is hozta a kötelezőt. Már ami a partyhimnuszokat és discoslágereket illeti, hiszen a Lekar Hum Deewana Dil filmzenék egyikét öntötte ilyen köntösbe. És lehet szeretni az előző kettőt jobban (meg is teszem), de a Khalifa pont annyiban és annyival más, hogy azért fülszerelem minden faék egyszerűségés mivolta ellenére. Talán túlzottan is lájti, semmi hangos és kemény tüctüc, de lehet ez adja meg a savát és a borsát az élvezetnek. A videó pedig nyáribb nem is lehetne, ha a szél nem fújna. És mielőtt elfelejteném kitenni: #foreveryoung