calacitra

Az mindenképpen leszögezhető, hogy rendhagyó formáját választották az Ek Thi Daayanal az egyik filmzene promotálásának. Hirtelenjében nem is nagyon dereng, hogy lett volna ilyen, és ehhez hasonló próbálkozás az utóbbi évekre visszamenőleg bwban.

Ugyanis arról van szó, hogy a dal és betét első felét, első két percét már hetekkel ezelőtt megcsodálhattuk Sunidhi előadásában, Kalki plékelésében, de most jön a csavar, hiszen ebben a legújabb videóban pont ott folytatják ahol anno akkor vége lett a dalnak. Mondtam, hogy irtó különös a szitu.

Először én is csak tapogatoztam a sötétben, érthetetlen volt számomra, hogy miért is van még egy Yaaram dalbetét promo, amikor már megvolt. Aztán, ahogy elindult, már tiszta lett a kép, és a meglepetés erejével egy nagy adag tapsot meg is érdemel ezért tőlem. Szép volt, ötletes, na.

A folytatásban itt Emraan lép elő Gulzaarral a kezében, Clinton Cerejo (ő az ha minden igaz) hangjára énekelgetve. És bár valamiért jobban szeretem ezt a dal a női vokál, verze, és refrén résszel, de azért ez is rendben van. Mitöbb, eme negyedév egyik meghatározó zeneképviselője lehet, ha csak a soundtracken nem lesz más vetélytárs, aki kisüsse a nyeregből. Igazából imádom, ahogy épitkezik, szépen, halkan, csöndesen halad előre és tovább, majd a végén elszabadul. 

A Zanjeer remake már elkészült, csak arra vár, hogy trailert kapjon, soundtracket maga alá, és hogy a végén jól bemutassák a klasszikus feldolgozását Big B nélkül, de Ram Charannal, a telugu nagy színészóriással, aki először szerepel majd bw moziban, mindjárt egy ilyenben, nem is akár milyenben.

Írtuk, hogy vette a hindi leckéket, erősen tanulta ezt a nyelvet, hogy ne törje nagyon, fel ne tűnjön már senkinek, és ne legyen hátránya ez a mozinak se már az indulásnál. Táncórákat azonban biztosan nem kellett vennie, és ezt a következő Thoofan dalbetét is jól példázza.

Maga a Thoofan egyébként nem más, mint a Zanjeer, csak telugu nyelven slussz-passz. Szóval, amit látunk az majd nagy valószínűsségel a hindi verzióban is ez lesz, inkább a szöveg, a hangok miatt lesz difi. Ami miatt félünk is tőle picit, hiszen benne van, hogy a Mumbai Ka Hero úgy már nem fog ilyen istenien szólni, mint ahogy itt istenien szól. Úgy. 

Alig egy perc, és már elsőre is az ugrott be róla, hogy ez nagyon desi, és még annál is délibb. Én meg speciel imádom az ilyen zenét, ami dél-indiai. Úgy látszik, hallatszik, most is nekem akartak kedvezni, köszi nem kellett volna, tényleg. Kurvajó. Még a koreográfia sincs ellenünkre, ahhoz képest, hogy semmi nagy megváltás nem sül ki belőle. De ott van Priyanka Chopra, aki ahelyett, hogy item numberekben bénázik, itt végre megtalálja a számításait. Jól állt ez neki. Jobban. Ram Charan meg, hagyjuk is, nézzétek és meglátjátok. Aláz.     

u.i. nem hivatalos forrásból került ki, minden másodikat törlik, szóval szavatossági idő még ma, holnapra nem ígérem, hogy már elérhető lesz.   

Kukucs.

Ha minden hét így indulna, egy rossz szavam nem lenne. 

Mert bw most nagyon kitett magáért. Képek, poszterek, trailerek, dalbetétek tömkelegével nyitotta meg március utolsó hetét. Fuck yeah. És ez még semmi, hiszen alig volt olyan ezek közül, amin húztuk volna a szánk szélét, hogy ezt nem, ezt miért, ez nem tetszik. 

De oké elég a beszédből. Jöjjenek helyette a tények. Tessék. Mindjárt kezdésnek itt is egy I Love NY című mozihoz szerzett Pritam dal, amiben az alkohol-szimpatizáns karácsonyfaként feldíszített Sunny Deol sokadmagával danszolgat metrón, utcán mindenhol. Meg mi is vele. Not bad. A film akár még jó is lehet.     

A hét egyik meglepetés dalát kétségtelenül az Aashiqui folytatás egyik filmzenéje szolgáltatta. Név szerint a Tum Hi Ho. Amiért Mythoon a zenefelelős, és aki pedig előadja az Arijit Singh.

Gyönyörű. Mesés és lebilincselő. Az első negyedévben talán nem is volt hozzá fogható, ennyire balladai romantikus darab. A Mann Mera, a Bas Main Aur Tu, Bolo Na, a Kaise Battoon, a Yun Hi Re is szép volt, imádtam őket, de ez valami egészen más. Még sokáig szeretném hallgatni, és ha velem lenne.