calacitra

Úgy tartják, hogy a háborúból nem illik és nem szép dolog viccet csinálni. Fakt. De vannak kivételek. Ilyen lesz a War Chhod Na Yaar. Bw első warcomja (háborús vígjáték).

Amihez trailer is van már, de előtte jöjjön inkább a címzene, azt mutatjuk most be, és hoztuk el képkockástul mindenestül. Olyan látjiféle, de azért lötyögni is lehet rajta. Meg az egész alapjáraton fülbarát, miközben semmi olyan nincs benne, amitől valami lehetne.

Azonban a hétkezdésből most kiveszi a részét rendesen, nem is egyhasznalátos, fogunk is még vele fültalálkozni. Hajtás utána.   

Amennyire hozzánőtt a remakezés bwhoz, annyira elválaszthatatlan lett mostanság Akshay Kumar és Prabhu Deva. Meg kibővíthetném a sort még Sonakshival. Egyébként örülök, hogy ennyire örülnek egymásnak, és hogy jól megvannak, nem zavarnak, de ne is szóljanak hozzám filmtéren egyelőre. So booooring, yaar, akár csak ez a dalbetét. Még attól is jobban beindultam, hogy valaki megnyerte a lottót, pedig nem is én vagyok.   

Kapooréknál ég a világ, Sütik már a rántott békát. Zimmezum, zimmezum, Rece fice bum-bum-bum.

Ergó családban maradt a legújabb Besharam dalbetét. Itt egy Kiskapoor (Ranbir), ott egy nagykapoor (Rishi), kettő is (Neeta), tehát mindenki jelen van aki 'fam' és számít.

Még egy ilyen wannabe item numbernek is megfelelne a produkció, sőt nem is olyan szörnyű a többi dalbetéttel összehasonlítva. Nyilván a Kapoorerő, és varázslat uralkodik el az emberen amikor nézi, és meglágyítja a szívét, hogy egy rossz szót nem tud írni róla.

Pedig lehetne, mert ez is inkább semmi, mint a több esete. Hiszen azért ez lehetne puccosabb, kihupáltabb is, de igazából már úgy se várunk sokat a Besharamtól. De így legalább pont kellemes meglepetés lett a Chal Hand Uthake Nachche, amit lehet ajánlani azoknak, akik imádják ezt a famíliát egyestül és mindenestül. Nekik bátran. És nekik.   

Rettentően oda vagyok azért, amikor a bw filmek a szórakoztatás mellett, a filmjeik elején, közben, végén, mindig odafigyelnek a nézőkre, az emberekre. Hogy azok is figyeljenek magukra, és ki ne próbálják már azt, amit a vásznon látnak (a néző számít, az pénz, az profit, hah). Vagy ha igen, akkor gyorsan fejezzék be, ott rögtön, amikor a mozit nézik. Legutóbb ilyen a Go Goa Gone alatt talált be nálam nagyon, ahol tényleg antijólszituáltan viselkedtek a fiúk, de úgy mindegyik közülük. Így alig bírtak tartani a tempót (hol egy gandzsa, hol drog, hol ak47, hol csak alkohol), nevelni az aktív közönséget, mindig kiírni, hogy ezt és azt ne, de ne. Ettől amúgy nem hiszem, hogy most képmutató lenne bw, áltatna, vagy hogy kinevettetné magát, mert mondom ez nekik legalább olyan fontos, mint maga a termék. Persze osztani-szorozni se fog. Nem hiszem, hogy majd valaki f'szomurigeller leszokik e miatt a témáról, mint akár csak trafik biznisztől. Ez utóbbi már nagyobb hülyítés, szóval nem is kell messzire menni, ehhez képest bw a feliratjaival még csak a jéghegy csúcsa.  

A következő dalbetét tanulsága az, már amit le lehet vonni belőle: hogyha van egy Aditi Rao Hydarid, akkor annak még a legunalmasabb zene sem tud gátat, meg határt szabni.Mert egyből a szíved csücske lesz, amiből soha nem elég.

Bár ez inkább a 'csak nézni jó' részre igaz, nem a dalra magára. Hiszen a fülnek a  - leírhatatlan hosszuságú címmel bíró - dal egy nagyon tucattermék lett bwból, olyan túliparos meló, szürke színekkel, amit csak az említett hölgy tud szivárványfénybe költöztetni. 

Féláron, akciósan, tesco gazdaságosan (úgy-úgy, ami a többi Boss filmzene tesóra is igaz) el lehet zötyögni rá, romantikusnak viszont túl lájti, elolvadni nem lehet tőle. Elaludni már igen.