calacitra

SHAKE THAT TOOH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A Vishal-Shekhar is ám ha összeszedi magát, akkor csuda dolgokra lehet képes, ahogy azt a mellékelt és legújabb és egyben legelső Gori Tere Pyaar Mein dal&betét is jól bebizonyítja. Jóllehet ezért nem szenvedtek meg annyira, voltak álmatlan éjszakáik, hogy csak a refrént kigondolják vagy az alapokat éppen, de attól még ez kiberohadtul működik.

És ott is a helye a táncparketten, indokolt, joga van hozzá. Egészen mától kezdve, akár már a hétvége alkalmából rendezett holnapi partykon. Meg a többin, a jövő héten túl és azután is. Legyen is a Tooh minden napi himnusz. Aminek a jelentését nem nehéz kitalálni, a koreográfia segít, meg a szöveg is.

Verdikt. Lényegretörő, kimaxolt, és még az énekesek is adják alá. A látottakban pedig, na abban sem kell csalódni. Desifaktoros, táncos mulatság, szórakoztató szórakoztatás felsőfokon.

Egyébként meg ez a Kareena és Imran elég jó páros második blikkre is. Pedig emlékszem mennyire fura volt először még együtt látni őket egymás mellett, a főszerepben, de aztán az EMAET-ban mégis rámcáfoltak, és nagyon megszerettem ezt a fura jodit. 

Na de inkább most már komolyan tapadjanak azok a vérpezsdítő, táncb hívó dallamok. De vigyázz mert fertőző.

Totototo>>>>> tútútútú 

u.i.: És még mindig van másfél hónap ebből az évből, ha a dalokat veszem. Hajaj. Szóval senki ne igyon előre a medve bőrére, mert lesz itt még kutyavásár. Alig várom.    

Oké, ez egyik olyan Krrish 3 filmzene, amin nem alszol, mint a buszsofőr a pirosnál. Ki lehet bírni anélkül is, simán a jobbak (van vagy kettő a sokból) közé tartozik. Mármint azok közé, amit az a korong rejt magában. De nem is kincseket, mondottam volt. Elég ebből kiindulni, ebből a zenéből, és már kapisgálni lehet, hogy milyen lehet a többi. Viszont akkor legalább lesz mit nézni, ugye, ha már a fülünkre nem kell támaszkodni közbe. Azért korántsem. Bár a God Allah Aur Bhagwan betét éppen nem is jó példa erre. Mert a Krrishországban, krrishszobrokkal, kiskrrishekkel teli valótlan világba csöppenve már az is izgalmasabb élmény, ha egy kávézót megszállnak a szupererejű emberek csak poénból, promóreklám gyanánt.

Kangana Ranautról, aka a szegények Madhuri Dixitjéről az a hír járja mostanság, hogy anno vele számoltak először a The Dirty Picture főszerepében, de aztán mégse ő lett a szerencsés kiválasztott (miért?), hanem Vidya Balan. So sad. Mert lehet, hogy ha neki jön össze, akkor most nem kéne ilyen huszadrangú bw filmben szerepelnie, whoknows. Bár a másik oldalról nézve, meg az [TDP] pont úgy lett jó, ahogy volt éppen nélküle. Szóval a múlt múlt, kár is ezen már rágózni. Pláne, hogy azért így is lehet a színésznővel találkozni a vásznakon, pláne a következő egy hónapban, amikor is záros határidőn belül két darab filmjét is vetítik majd. Egyrészt a Krrish folytatásában lesz benne, valamint a Rajjoban, aminek egyik dalbetétjét csodálhatjuk és hallgathatjuk meg most a továbbiakban. Desiuralom überalles.       

• Kezdhetném azzal, hogy mától a kedd lett a csütörtök, azaz az én napom. 
  
• Kezdhetném azzal, hogy Ram és Leela végre már együtt táncolnak, most először hivatalosan. 
• Kezdhetném azzal, hogy Deepika nem Aishwarya, mert ő Deepika, és nem Aishwarya. 
• Kezdhetném azzal, hogy a címet bizony kötőjellel kell írni, hello, nem máshogy. 
• De kezdhetném azzal is, hogy ez nekem nem lehet a Nagada Sang Dhol vetélytársa, az más világ. 
• Végezetül meg kezdhetném azzal, hogy tökre mindegy is, mert három betű: SLB, egy név, ami garancia a jóra.

De egyikkel se fogom. Hanem azzal, hogy egyszerűen nem tudnak hibázni a Ram-Leelanal. És ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy úgy alapjáraton nem voltam kibékülve ezzel a dallal például a korongról, de a mostani dalbetéttel együtt ez teljesen megváltozott. Mintha egy új dalt kaptam volna a fülemhez, eszméletlen. Meg az is, az a kémia, ami Deepika és Ranveer között. Meg az, ami itt táncnak neveznek, és úgy táncolnak, hogy táncolni van kedvem nekem is (2:16-17 a csúcspont). Epikus. Hát alaptörvénybe vele. Minden bw mozinak így kell kinéznie, pont. 

Azt azért remélem, hogy nem így folytatják, mert már tényleg nem fogok tudni mit írni, csak szépet és jót, meg jó szépet. Na nyugi csak vicc volt, persze, hogy nem venném zokon, ha mégis. De mi lesz itt egy hét múlva? Wááááááh. Addig meg Lahu Munh Lag Gayaaaaaa.  

Most mit mondjak erre. Popkacat, töltelék, nyugatfertő, csillogó bizsu, sok benne az orosz (bw dalbetétben, omg), meg még a csaj is férfi. Aj. 

És még annyi minden ellene szól, de mégse tudom azt mondani neki, hogy sajnálom (nagyon) de nem tudlak magammal vinni az élő showra. Mert dehogynem. Kétségbeejtően tapad, annyira, hogy elfogatóparancsot adnék ki ellene, amilyet nem látott interpol hátán a föld.

Mitöbb már a kétnapos használatot is kiálta, és jelen pillanatban nem tudok jobb gyakorlatot, zenét felírni annak, aki esetleg a légbokszolás világbajnokságára készülne fel célirányosan.

Az Ishk Actually legújabb dalbetétje csak úgy hemzseg a hibáktól, tipikusan az, ami nem biztos, hogy indiai embernek való, de nekünk annál inkább. Fura is ezt mondani, de bejön, mint a Vettel győzelem a tippmixen 746318-szorra is. Be, lehet, zárni, a, zinternetet.